Mivel a canicross 2012-es versenyei még mindig nincsenek fent a neten, így a jövő évi versenytervezéshez néztem néhány terepfutó versenyt, vagy olyan teljesítménytúrát, ahová a futókat is várják a táv teljesítésére. Gondoltam, kinézek néhányat és egy 7 km-es terepversenyről szépen felépítve, lassan emelem majd a távokat, hogy hozzászokjak a terepen futáshoz és a komolyabb távokhoz, ami már látszatra is sokkal, de sokkal nagyobb fizikai igénybevételt igényel, mint a városi futkározás.
Muszáj néhány versenyt kinéznem, mert az motivál, hogy lelkiismeretesen készüljek versenyről versenyre, de sok-sok versenykiírás átolvasása után is csak bután néztem magam elé, hogy akkor most mi legyen. Gondolom, a gyakorlott terepfutók ezen nem lepődnek meg, de én most szembesültem először azzal, hogy terepen bizony a rövid táv is iszonytatóan hosszú. Rövid távnak számítanak a 20-25 km-es távok, de van olyan verseny, ahol még ilyen "rövid" sincs, csak 30-35 km. Így bizony nehéz elkezdeni. Tényleg nincs ember, aki szeretne 7-10 km-t futni terepen versenykörülmények között??? Miért ilyenek a távok vajon? Erdei utakon nem tudnak kijelölni kisebb távokat, vagy miért? Egyszerűen nem értem. De lehet, hogyha belekóstolok a dologba, akkor majd egyszer megértem ezt is.
Mindenesetre a 20 km teljesítése terepen nekem egyenlőre úgy hangzik, mintha azt kérnék tőlem, hogy egy sárkányrepülővel kerüljem meg a holdat. Nagyon sokat túráztunk idén és egyre többet futottunk bele, sőt a nyári 50 km-es túráim során az utolsó km-eket végig futottam, de attól még nem mernék indulni terepfutó versenyen. Arra komolyabb felkészülés kell, komolyabb terepen, de így bevallom, megfelelő verseny hiányában kevésbé van motivációm.
Végül addig böngészgettem, míg találtam egy olyan versenyt, ami 15,5 km, 335 m szintkülönbséggel (ami valljuk be, kevésnek mondható) és a szintideje 2,5 óra és tőlünk 40 perc autózással megközelíthető a helyszín. Ez pedig a Camelbak Vértesi Terepmaraton, melyen ez a csekély 15,5 km még csak nem is rövid táv néven fut, hanem minimaraton néven illetik. Mini, mert úgy látszik terepfutó körökben ekkora távot teljesíteni mini teljesítménynek számít, de nem érdekel, valahol el kell kezdeni. Bár szívesebben futnék 7 km-t először. Igaz, ezt itthon önszorgalomból is elő tudom adni a hegyekben, de nem ismerem a terepfutó versenyek hangulatát, mikéntjét és azt jobb lenne egy laza távon megismerni. Nem biztos, hogy egy majdnem 16 km-es versenyre szűzen kéne odaállnom.
Szóval, ez a legbarátságosabb eddig az összes verseny közül, úgyhogy teljesen rákattantam a témára. Tetszik, hogy a teljesítésére még számomra is van egy kis reménysugár, ugyanis ez még túrázva is teljesíthető, hiszen a múltkor egy szintes 16 km-t teljesítettem itt a környéken 2,5 óra alatt magamtól próbaképpen. Igaz, ott 23 percet belefutottam a távba, de akkor ezek szerint 23 perc belefutással teljesíthető ez a verseny. Ez persze marha ciki így nekiindulni, mikor körülöttem gondolom majd mindenki könnyedén szökell az ösvényeken, ahogyan ezt teljesítménytúrákon is elő szokták adni, mikor olyan könnyedén libbennek el mellettem futók, mint ahogy én szoktam álmomban.
De ha készülök, edzek rá, ha kicsikarok magamból legalább egy 10 km futást és esetleg emelkedőkön belesétálok, akkor tulajdonképpen már egész jó vagyok, nem? Nem is látszik olyan lehetetlennek. Vagy mégis? Ugyanis egy szépséghibája azért van a dolognak, méghozzá az, hogy ez a verseny március 25-én lesz...
Ez a kép idén március 25-én készült a Nagy-szénás felé. Ilyen időt jövőre is elfogadnék. ;-)
Ha előtte ott lenne a nyár a felkészülésre, akkor azt mondom, hogy megfelelő edzéssel jól fel lehet készülni őszre, de a mai naptól számítva erre most pontosan 3 hónap áll rendelkezésemre. Három olyan hónap, ami nem szokott bennünket remek futóidővel kényeztetni. Hóban, fagyban felkészülni tehát egy számomra ilyen nehéz versenyre, hát... elég esélytelen. De mivel tudjuk, hogy lehetetlen nem létezik, ezért megpróbáljuk. Sosem tudom meg, hogy meg tudom-e csinálni, ha nem vágok bele.
Nevezni március 11-ig lehet, addig még nem szorul a hurok a nyakam körül, hogy mindenképp ott kell lennem, addig még eldönthetem, hogy mi legyen, hogy vagyok-e elég bátor és merész hozzá, hogy egyedül belevágjak.
Most már álmaimban is éjszakáról éjszakára képek, számok és betűk villognak folyamatosan: 15 km, terepmaraton, hegyek, futás... Ha négykézláb kell bemásznom a célba, akkor is ott a helyem, mennem kell, őrülten vágyom oda. Beszippantott ez a verseny, már mikor olvastam a kiírást, nagyot dobbant a szívem, hív ez a vértesi terep. Ez annyira nekem való, hogy sokáig bánni fogom, ha most esetleg kihagyom.
Lássunk egy kicsit túl ezen a versenyen is!
Ha valami csoda folytán esetleg sikerülne teljesítenem, akkor egy kis edzéssel már elérhető lenne számomra a félmaratoni táv is, ami egy álomhatár. A legtöbb terepfutóversenyen, teljesítménytúrán van 20-21 km-es táv és ha azt tudnám teljesíteni, remek terepfutó és canicross versenyeken vehetnék részt. Mint álmaimban: kinyílna előttem a világ és szabadon futhatnék hegyről hegyre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése