2012. február 4., szombat

Havas hosszú futás a Margitszigeten - 2012. február 4.

Futás
táv: 10,7 km
idő: 1:12:56
seb: 8,8 km/h
tempó: 6:48 p/km
útvonal: sík rekortán (Margitsziget-kör)
cipő: Saucony

Margitsziget - a belső út

Egész héten rendkívüli időjárási helyzetről szóltak a hírek.
Rémséges hideget és hatalmas havat ígértek és figyelmeztették a jónépet, hogy aki csak teheti, halmozzon fel otthon élelmiszert, mert nem lesz ennivaló a boltokban. Az emberek megfogadták a tanácsot, mert az Auchan már csütörtökön ki volt fosztva a pékáruk terén. Teljesen megbolondult mindenki, miközben csak egy kis hideg volt a héten, még futkosni is lehetett.

Tegnap viszont tényleg őrült hideg volt és még hidegebbet mondtak, meg havat, pedig én már hetek óta a mai Szigetfutásra készültem lelkiekben, hogy életemben először futok két kört a Margitszigeten. A tegnapi extrém hidegben azonban lemondtam erről és bánatomban, hogy ma nem futhatok a terv szerint, magasról tojva a harcosok étrendjére, egész nap csak ettem.
Reménykedtem azért, hogy talán mégiscsak megérkezik a hó, mert akkor már nem lenne olyan őrült hideg, olyankor jó futni és akkor mégis megpróbálhatnám ezt a szigeti kőrözést.

Hó persze nem jött, viszont estére érezhetően enyhült a hőmérséklet.
Meg is beszéltük édesapámmal, hogy ő mindenképp menne, úgyhogy akkor én is csatlakozom hozzá, aztán lesz, ami lesz. A legnagyobb hidegre készülve bepakoltam arcmaszkot, mindenféle kendőt, alsónadrágokat a melegítő alá, hogy ne érjen meglepetés. A vonatnak is utánanéztem még előző este a neten, de ott is ezt találtam:


Nem túl biztató.
Azért ma reggel nekiindultunk és egész kellemes volt a hőmérséklet. Nem volt olyan szörnyen hideg, mint a héten. Ilyen időben egy kört biztosan le tudok futni, aztán majd meglátjuk mi lesz. Erőltetni nem kell semmit, nehogy a hidegben sérülés legyen a vége.
A Margitszigetre érve hó még mindig nem esett, teljesen száraz volt minden, nem is értettem, hogy mit kell az időjárásból ekkora cécót csinálni, nincs semmiféle rendkívüli helyzet, -7 fok volt hó nélkül és ennyi. Átlagos, kellemes februári hőmérséklet.

Az állatkák is vígan válogattak a sportuszodánál kirakott etetőkből:

Szalonnázik a harkály
Közeledik egy mókus is

Ilyen egy mókus reggeli

A tervek szerint a Szigetfutásra most nem neveztem.
Sok túra esik majd az év többi hónapjának első szombatjára, úgyhogy sok futásra nem tudnék eljönni, de majd futok a teljesítménytúrákon, ha meg mégis ráérek, akkor kijövök én is édesapámmal és csak úgy futok egy jót.
Így készültem ma is. Kiszámoltuk, hogy nagyjából mennyivel hamarabb induljak el, hogy a második körömet majd valamennyire apuval együtt fussam, mert ő ugye a Szigetfutás szerinti indulási ideje alapján indul majd.

Aztán megtörtént amire vártunk.
Miközben öltözködtem, készülődtem az uszoda előcsarnokában, el kezdett szállingózni a hó. Mire teljesen elkészültem, már szakadt a hó és egy-egy széllökés során vízszintesen esett. Remek futóidő.
Közben láttam, hogy mellettünk a padon egy nő nagyon figyel minket és mikor egyértelművé vált számára, hogy bizony futáshoz készülődünk, nem bírta tovább szó nélkül:
"- Elnézést, maguk tényleg futni fognak?"
"- Hát persze. Remek idő van, sokkal jobb, mint eddig a héten." - válaszoltam.
"- De esik a hó." - csodálkozott.
"- Igen, esik végre, erre vártam egész héten. Én csak akkor futok, amikor jól esik."
Még hüledezett egy kicsit, látszott, hogy nem tudja feldolgozni a történteket.

Édesanyám is elkísért minket, ilyenkor ő vigyáz a cuccainkra az usziban. Az évek során már ő is megedződött. Évekig hallgattuk ilyenkor, hogy "Ti nem vagytok normálisak", meg hogy "Tönkreteszitek magatokat", meg "Miért nem tudtok ilyen időben megülni a feneketeken?"...stb., most pedig nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: "Ne nézz fel futás közben, mert szemedbe vág a hó és vigyázz, hogy el ne csússz. Zsebkendőt is megvan?"
Már meg sem próbált lebeszélni róla, hogy ebben a hóviharban őrültködjek odakint.

Rövid bemelegítés és elindultam.
Tényleg nagyon zuhogott a hó, néhány perc alatt az egész futópálya porcukros volt, de szerencsére nem csúszott. Az uszodától a Margit hídig egész kellemesen futottam, de utána a pesti oldalon már tényleg ítéletidő tombolt. Durván fújt a szél, a hópelyhek az arcomba vágtak. Tényleg nem tudtam felnézni sem, de a hóban, ködben amúgy sem láttam semmit. Csak futottam, küzdöttem az elemekkel, de nem láttam előre semmit. Futók nem nagyon voltak most a pályán, de a szerelmespárok is hiányoztak a padokról. Még sosem láttam ennyire kihaltnak a szigetet.

Lassan teltek a km-ek, alig akart jönni az állatkert, ahol épp a gondozók a gólyákat etették. Furcsa látvány hóesésben ennyit gólyát látni. Szegények, nem épp nekik kedvez az időjárás.
Aztán alig akart jönni a többi rész, úgy éreztem, szörnyen lassan és nehezen haladok, pedig mire a hotelhoz értem, már kirajzolódott a ködben az Árpád híd alakja, de akkora szélvihar volt ezen a részen, hogy alig bírtam lépni. Vágott a jeges hó, már fájt a homlokom, az arcom tőle. Erősen elgondolkoztam, hogy akarom-e ezt a részt még egyszer, vagy ilyen időben megelégszem inkább egy körrel.

Megváltás volt ezek után az Árpád híd előtti fordító.
22 percnél fordultam és bár a budai oldalon sem volt jobb idő, valahogy nem volt annyira viharos, csak a hó esett rendületlenül. A futópályán a km jelzéseket már nem is lehetett látni, sőt a futópályát sem, csak emlékezetből mentem, hogy ott az aszfalt út mellett kell lennie. Már nem csak porcukros volt az út, már ropogott a lábam alatt a friss hó és így vihar nélkül egész fílinges volt. Tetszett. Tetszett, hogy a sok-sok futó közül, akik ilyenkor itt szoktak keringeni, most ahhoz az elithez tartozom, akik ilyen időben is idemerészkedtek.

Ezen az oldalon sem haladtam túl gyorsan, de élveztem a hóesést, a látványt és a futást.
Végül 36:40-es idővel értem vissza az uszodához, ami elég rossz eredmény, bár az időjárásra való tekintettel akár jónak is mondható. Édesapám már ott melegített és mondta is, hogy két perc múlva indul, úgyhogy majd utolér. Néhány szóban felvázoltam neki a sziget túloldalának időjárását, hogy készüljön fel rá.

Most már nem mentem a Margit hídig sem olyan lazán, mint az első körben. A Margitszigeten még egy méterrel sem futottam sosem többet egy körnél, úgyhogy ez most új helyzet volt.
Ismét ráfordultam a pesti oldalra, de most valahogy nem vágott annyira a szél. Lehet, hogy már megszoktam, de most néhány gyalogos is sétálgatott ezen az oldalon, persze nem a futópálya melletti járdán, hanem kivétel nélkül a futópálya tetszik mindenkinek, aztán lehet őket kerülgetni. Bicikliúton ilyenkor rájuk szoktam dudálni, nagyon idegesít.

Előkerült néhány futó is.
Mellettem is elfutottak néhányan, meg szembe is futottak bebugyolált futók, kivétel nélkül mindegyik szuper futódzsekiben és szűk, téli futónaciban, csak én nyomattam ilyen időben sufnituning szerkóban: melegítőnaci, joggingfelső és még egy rendes sapim sincs, csak fejpántban kóricáltam. Kicsit slampos voltam így a többi 'jól öltözött' futó között. Még édesapám is megjegyezte, hogy elég nyáriasan öltöztem, de kérem, ez nem nyárias, csak nem épp téli futásra tervezett hiperszuper öltözet. Szerencsére azon kívül, hogy furán néztem ki a lógó melegítőmben, más gond nem volt, mert nem fáztam, a szél nem fújt keresztül a göncömön, csak az ábrázatomat mardosták a viharos hószilánkok.

Végtelenül lassan telt megint ez az oldal.
Végig azt vártam, hogy édesapám mikor fog utolérni, illetve éreztem a hidegben a bal térdemet is. Szerintem nem szereti ezt a hideget, mert már a héten is éreztem, hogy kicsit fáj néhány km után, pedig most jól bekentem melegítőkrémmel is. Nem nyögök a fájdalomtól, annyira nem fáj, inkább csak aggódom kicsit, mert nagyon féltem a térdem: ha annak vmi baja lesz, akkor nagy gáz van. Annyira érzékeny terület és annyira nehezen tudják orvosok is újra futóképes állapotba hozni. Szóval, nem szerettem volna tovább erőltetni a térdem, nehogy valami baja legyen, de néhány km-rel a cél előtt sem szerettem volna feladni.

Eszembe jutott a ChiFutás könyvem.
Ugyan még mindig nem olvastam végig, de annyit már megértettem belőle, hogy helyes futótechnikával futva semminek sem szabadna fájni, mert nem jut terhelés a lábra. Eszembe jutott az a hámozós lépés és hogy megfelelő technikával a láb csak támaszt, de nem erőlködik, nem terhelődik. Gyorsan megpróbáltam megigazítani magam, a tartásom, a lábaim, de ezzel a hámozós lépéssel vannak gondjaim, mert valahogy mindig átmegyek olyan fura, pattogó lépésbe, ha ilyen módon emelgetni kell a lábaim. Most viszont ráéreztem, hogy mit is ért alatta a szerző. Ugyan a sarkaim nem emeltem annyira, de a lépések jól sikerültek. Kicsit előredőlve tök jól haladtam, tényleg kevésbé volt megerőltető és azonnal elmúlt a térdfájásom is. Végre ráéreztem, hogy mi is van, de ez most csak azért sikerült, mert a hóban kicsit csúszott az út és sikerült megfelelően kihúznom a lábaim magam alól, de egy sima, száraz aszfalton nem tudok így futni. Vagy majd belejövök?

Végre elértem ismét az Árpád hidat.
Kicsit lelassulva, kicsit elbambulva (elfelejtettem kanyarodni, futottam egyenesen le a futópályáról :-) ) fordultam rá a budai oldalra. Éreztem, hogy már eléggé fáradt vagyok, szét van esve a mozgásom és jól esne most már az uszodánál lenni, de megint kellemes, enyhe hóesés volt a szigetnek ezen a felén, úgyhogy hamar összeszedtem magam, a ChiFutás szerint rendeztem ismét a mozgásom és éreztem, hogy így könnyebb és gyorsabban haladok és egyáltalán nem érzem, hogy már a 9. km-t taposom.

Közben édesapám is utolért, váltottunk pár szót, de mondta, hogy ő most nem siet, sok ideje van még, mert nem akar olyan sokat javítani a januári eredményéhez képest, csak utánam szaladt ennyire. Úgyhogy otthagytam és a végét kicsit meghúzva, begyorsítottam még az uszoda előtt, aztán nekem vágtának tűnő, a valóságban szerintem csak gyors vonszolásnak látszó módon behúztam magam a célba.

Addigra már így nézett ki a futópálya:

Az uszoda mellett
Uszoda után a Margit-híd felé

Besétáltam az usziba, de nem is voltam annyira fáradt, mint gondoltam. Simán mentem, nem rogytam össze, nem volt semmi bajom, nem fájt semmim, csak mikor az uszoda előterének tükreiben megláttam magam, akkor nevettem egy jót: mivel nem sapi, hanem csak fejpánt volt rajtam, a fejem nem pántos részein egy kemény jégsapka képződött a hajamon a hóviharban. Nagyon jól néztem ki. ;-)

10,7 km, 1:12:56 tehát életem eddigi leghosszabb futása... Mert megérdemlem.

Részeredmények:
1. kör
táv: 5,35 km
idő: 36:40
tempó: 6:51 p/km

2. kör
táv: 5,35 km
idő: 36:16
tempó: 6:46 p/km
Eddig 10 km volt a leghosszabb táv, amit valaha egyszerre futottam.
Az edzéseim 9,6 km-ek voltak még fénykoromban, középiskolás koromban és 10 km-t futottam versenyen 2001 őszén egy női futóversenyen még a sérvem előtt. Az volt az utolsó futásom a gerincem sérülése előtte, azóta nem tudtam ennyit futni sosem és most 10 év elteltével nem csak hogy sikerült, de még túl is szárnyaltam. Annyira, de annyira boldog vagyok!

Édesanyámmal hazafelé a buszmegállóban
Esti hólapátolás Bundással

2012. február 2., csütörtök

Megjött a futószoknyám!!!

Épp a mai fegyencedzés és futás között csenget a postás és végre meghozta a várva várt sportszoknyámat.

Tudni kell rólam, hogy nagy szoknyamániám van.
Télen-nyáron, hóban-fagyban mindig szoknyát hordok. Rengeteg szoknyám van mindenféle színben, mintával, hosszúságban, fazonban, különböző időjárási viszonyokra. Ha valahová elutazunk nem képeslappal, helyi ajándékokkal, mütyűrökkel, hanem valami különleges szoknyaszerzeménnyel térek haza.
Már középiskolás koromban is kísérleteztem sportos szoknyákkal, mert szerettem volna biciklizéshez, futáshoz, sportoláshoz is viselni a kedvenc ruhadarabomat. Persze akármilyen szoknyát kreáltam mozgás közben csak kilógott a fenekem belőle és férfiszemnek talán nem, de ez nekem nagyon zavaró volt.

Aztán tavaly hallottam először a futószoknyákról, amikbe a teniszszoknyákhoz hasonlóan egy rövidnaci van belevarrva, de kívülről szoknyának látszik. Egyből beleszerettem és én is akartam ilyet, de sehol sem találtam. Most viszont vaterán valaki feltett egy ilyen szoknyát fillérekért. Egyből lecsaptam rá és ma meg is érkezett. Olyan boldog vagyok. Nézzétek meg ti is a nyári futásokat váró, szuper kis szoknyámat:


És hogy miért nem lehet egyszerűen csak rövidnadrágban futni? Hogy ennek mi értelme van? Igazából semmi, de az ilyen megkattant szoknyafanoknak, mint én, nagy örömet okoz szoknyában szaladgálni. Ennyi. Nekem tetszik, nekem bejön és ez a lényeg.

Ilyen nacija van:


Persze ez sem kifejezetten futószoknya, annak kicsit más, szűkebb a fazonja. Ez is teniszszoknya, látszik a labdatartó zsebeiből, de amiben teniszezni lehet, abban futni is. Egyébként meg a zsebeit pikk-pakk le lehet bontani és fordítva visszavarrni és máris lett egy szuper, zsebes szoknyám.

Futás, fegyencedzés és mérés - 2012 február 2.

Fegyencedzés
1 kör napüdvözlet (bemelegítés) 1:30
Fekvőtámasz falnál (Fekvőtámasz 1. lépés) 1x20
Térdfelhúzás (Lábemelés 1. lépés) 1x15

Futás
táv: 4,8 km
idő: 31:40
seb: 9,1 km/h
tempó: 6:35 p/km
útvonal: enyhén szintes aszfalt (MLB+egy kisebb kör)
cipő: Saucony

Sötétkékkel az MLB útvonala, világoskékkel a ráadás kis kör

Ma reggel lebontottuk a karácsonyfát, így visszakaptam a kis asztalkámat, amin a fegyences lábemeléseket szoktam végezni. Hát ezen bizony sokkal nehezebben megy, mint a székeken, amiket eddig használtam a karácsonyi időszakban ehhez a feladathoz. Szerettem volna ebből is 20 ismétlést megcsinálni, de most úgy meglepődtem, hogy ilyen nehéz a gyakorlat, hogy maradtam a 15-nél.
A fekvőtámasz sem ment simán, de lenyomtam a 20-at belőle. Közben még éreztem a hétfői fekvők enyhe izomlázát a tricepszemben, de nem volt vészes.

Fegyenckedés után pedig indultam futni.
Ma valahogy kellemesebbnek ítéltem az időjárást, mint kedden, úgyhogy kicsit lazábban öltöztem. Be is fagyott a hátsórészem rendesen, ugyanis utána kiderült, hogy tényleg enyhébb az idő, mert nem -9, hanem most csak -7 fok van. A napocska viszont kitartóan világított és nem esik semmi, úgyhogy száraz, napos, futásra pont alkalmas az idő. Csak az a fránya hőmérséklet emelkedne egy kicsit! Abban a -2-0 fok körüli hőmérsékletben még ki is tudnék egyezni, akkor egész jól lehet szaladgálni.

Útvonalnak ma is azt választottam, mint 23-án.
Futottam egy MLB-t először, aminek részideje 19:40 lett és az még egész jól ment. A felfelé részeken sem szenvedtem, könnyűnek és lazának éreztem magam futás közben, úgy éreztem, most végre nem húzom magam és szépen futok. Végre nem fárasztanak a kanyarok, kikerülések, körbenézések. Még annyi erőm is volt közben, hogy egy ismerősnek odaköszöntem, ráadásul felismerhető, emberi hangon mindenféle lihegés és hörgés nélkül. Kezdek úgy kinézni, mint egy futó. Kezdem elhinni magamról, hogy tudok futni, mert végre tapasztalom a fejlődést.

A kör vége felé viszont elkapott egy jeges fuvallat, úgyhogy a következő kisebb körnek tényleg teljesen átfagyva vágtam neki. Az már nem is ment. Technikai felsők ide-vagy oda, a mellkasomra tapadva éreztem a jéggé fagyott, átizzadt sportmelltartómat. Iszonyúan fáztam ettől, úgyhogy próbáltam gyorsítani, hogy minél hamarabb a forró zuhany alatt legyek és nehogy Tüdő Gyuszival kelljen randiznom a következő héten, de hiába, a lábaim is bedermedtek a hidegtől, alig tudtam lépni. Ez az időjárás bizony nem a PB futások ideje! Szerettem volna most hétvégén az áhított 10 km-emet megfutni, de remélem, okosabb vagyok, mint amennyire őrült és ilyen hidegben nem erőltetem, mert az izmaim, ízületeim, a torkom is szétfagynak rendesen.

Jólesett otthon levenni a jeges borogatást a mellkasomról és jót tett a forró zuhany is. Remélem, mindenféle betegség nélkül megúszom ezt a mai kalandot és bízom benne, hogy hamarosan jön a tavasz, mert ez a hideg nem az én műfajom. Szívesen izzadok, szenvedek nyáron 30 fokban a tűző napon, még a hőgutát is bevállalom, de ez a dermesztő hideg nem az én nyárimádó lelkemnek való.

Közben pedig eltelt egy hónap az életmódváltásomból.
Nem mondom, hogy frankón ment minden és maradéktalanul betartottam, amit szerettem volna, de a sportba szépen belelendültem és igyekeztem az étkezésekre is odafigyelni, amennyire tőlem tellett. Íme, az eredmények számokban:

febr. 2.
testsúly: 75 kg
tezstzsír%: 33,1%
BMI: 23,9
mell: 97 cm
derék: 81 cm
 csípő: 100 cm
comb (felül): 61 cm
comb (alul): 45 cm
kezdő adatok (jan. 2.)
testsúly: 79 kg
testzsír%: 34,5%
BMI: 25,2
mell: 98 cm
derék: 83 cm
csípő: 102 cm
comb (felül): 63 cm
comb (alul): 45 cm

2012. február 1., szerda

Harcos vacsora

Hónapokig agyaltam, kísérleteztem a Harcosok étrendjének túlevési fázisát, hogy akkor most mégis mit egyek, hogy tényleg jól is lakjak tőle, beleférjen ebbe az étrendbe, finom is legyen, illetve gyorsan elkészíthető még este a munkából hazaesve is.
Mostanában kezdenek körvonalazódni remek harcos vacsorák, amik ráadásul szemet gyönyörködtetően színesek és változatosak is, úgyhogy gondoltam megmutatok egy-egy ilyen menüt - csak úgy ötlet gyanánt, hogy mégis mi az üzemanyag az edzéseimhez.

Ma ez volt az esti lakoma:


Sopszka saláta:
Jégsalátát, uborkát, paradicsomot, kevés paprikát, lila hagymát felkockáztam, került rá egy kis só, frissen őrölt bors, a tetejére juhsajt hiányában pedig egy kevés juhtúrót reszeltem.

Főétel:
Tükörtojás párolt zöldségekkel (brokkoli, kelbimbó, sárgarépa) és lencsesalátával.
A lencséhez hagymát szeleteltem és sóval, borssal, őrölt mustármaggal ízesítettem.


A desszert pedig egy marék mandula volt.

Harcosok étrendje

Mint tudjátok a harcosok étrendjét követem.
Sok-sok év próbálkozás és kísérletezés után jutottam el a harcosok étrendjéhez. Voltam már vegetáriánus, majd vegán, próbálkoztam a nyersétkezéssel, azon belül a 811-el is. Ismerkedtem a paleolit táplálkozással, kísérleteztem napi ötszöri ill kétszeri, háromszori étkezéssel, aztán a délig gyümölcs evéssel, hat után már nem evéssel, bioritmus szerinti étkezéssel, gluténmentes, cukormentes táplálkozással, kalóriaszámolgatással, de hosszabb távon egyik sem vált be.
Tavaly nyáron hallottam először a harcosok étrendjéről és azóta hellyel-közzel, néha jobban, néha kevésbe, de be is tartom. Viszont pont ez benne a jó, hogy nagyon nagy egyéni szabadságot nyújt.

Az étrend maga nagyon egyszerű, mégis rengeteg félreértés és félreértelmezés merül fel vele kapcsolatban. Egymásnak homlokegyenest ellentmondó információkat találni neten erről az étrendről. A félreértések valószínűleg a könyvből erednek, amiben ugyan minden infó megtalálható, csak kicsit össze-vissza. A szerző ide-oda ugrál a témákban és egy-egy témához tartozó infók különböző helyeken, más-más fejezetekben lelhetők fel a könyvben, éppen ezért kísérletet teszek arra, hogy jól átláthatóan összefoglaljam ennek a remek étrendnek a lényegét.

Ori Hofmekler: Harcosok étrendje

Harcosok étrendje

Az étrend lényege:
A harcosok étrendje az alulevés (irányított böjtölés) és a túlevés (kompenzálás) váltakozásán alapul, azaz naponta egyszer étkezel, lehetőleg este mindenféle kalória-és tápanyagkorlátozás nélkül. Napközben friss zöldség, gyümölcs és egy kevés fehérje megengedett, este azonban több étkezésnyi fehérjét, zsírt és szénhidrátot is ehetsz egyszerre.

Az étrend gyökerei, alapja:
A szerző az étrend gyökerét a klasszikus vadászó életmód és az ókori görög, római harcosok napirendjéig vezeti vissza, ugyanis ők egész nap vándoroltak, vadásztak, vagy úton voltak a hadjárataik során, csatáztak és csak naponta egyszer, este ültek enni, amikor a táborverés után maguk készítették ételeiket. A napközbeni fáradtságos munkát, vadászatot, csatázást a nap végén az ételkészítés, a közös étkezés, a jutalmazás követte. Ilyet étkezés mellett ezek a katonák, harcosok bírták az egész napi menetelést, a fizikai és mentális nyomást, a szélsőséges körülményeket. Nem ugyanígy vagyunk sokan, hogy este a melóból hazaérve legszívesebben felfalnánk az egész hűtőt? A szerző szerint ez egy mély, ősi ösztön, hiszen paleolit elődeink is az alulevés, majd az esti túlevés váltakozása szerint jutottak élelemhez.
Vagy ha az állatokat nézzük, akkor is ezt tapasztaljuk: a szabadon élő vadállatok szálkásak és atletikusak, naponta 1-2x esznek, de fogságban kerülve megállás nélkül falnak egész nap, ösztöneik eltompulnak, meghíznak – akár csak a modern ember. Az állatok éhesen vadásznak, ösztöneik éhesen a legélesebbek, legéberebbek – akár csak az embernek. Nekünk azonban vadászat helyett energiánkat a napi teendőinkre, munkánkra, edzésre kell fordítanunk.

Ahogyan az életben minden, ez az étrend is ciklusok váltakozásán alapul, ahogy a nappal és az éjjel, a dagály és az apály, a munka és a pihenés, vagy akár az évszakok is évezredek óta váltják egymást. Szervezetünk is alkalmazkodott ehhez a napi ciklushoz és a harcosok étrendje ennek megfelelően a hormon-és idegrendszerrel együttműködve, a szimpatikus és paraszimpatikus idegrendszer működésével karöltve hat, nem pedig ellene, ahogyan a hagyományos, napi 5-6x, egész napos étkezés.

Az étrend hatása:
- kemény, szikár, szálkás, izmos, tiszta, egészséges test
- az anyagcsere felgyorsul, hatékonyabb a zsírégetés
- az erő és az energiaszint növekedése
- éles ösztönök, megtanít ösztönösebbnek lenni
- a gondolkodás tisztább és koncentráltabb lesz
a hormonok az étrenddel együttműködve hatnak, mert nem merülnek ki a napközbeni étkezések hatására
- támogatja a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszer közötti megfelelő egyensúlyt és a két idegrendszer együttműködését
- az étrend elképesztő nagy szabadságot ad (mind étkezésben, mind az életben, hiszen ez nem csak egy étrend, hanem egy életstílus)
- ld. még az alulevési-és túlevési fázis hatásainál!

Alulevési fázis:
Lényege:
Az irányított böjtölés elvére építve táplálkozni. Ez nem egyenlő a koplalással, vagy azzal, hogy semmit sem eszünk egész nap.
Ideje:
Valamikor a nappali órákban az ébredéstől az esti evésig.
Célja:
- méregtelenítés, salaktalanítás
- zsírégetés
- hormonok irányítása együttműködve a nappali órákban domináns szimpatikus idegrendszerrel
Hatása:
A böjtölésnek, irányított böjtölésnek rengeteg jótékony hatása van:
- méregtelenítés, méreganyagok hatékony eltávolítása (ez a levegőben, vízben és ételekben is megtalálható egyre több szennyező anyag miatt is hasznos)
- az öregedési folyamatok lassulnak
- böjtöléskor felerősödik a szervezet öngyógyító ereje (pl: állatok ösztönösen nem esznek, amikor betegek), ezáltal a böjt során távoznak a méreganyagok, az elhalt hámsejtek, fiatalodik a szervezet
- még a beteg, rákos sejtek, tumorok is elpusztulnak, ezáltal rákmegelőző hatású (“Véleményem szerint mindennap böjtölni olyan, akár egy természetes kemoterápia.” – írja a szerző.)
- a szervezet enzimkészlete újratöltődik, ami szintén lassítja az öregedést illetve felkészíti az emésztőrendszert a túlevési fázisra, gyulladáscsökkentő, segíti az emésztést, ezáltal immunrendszervédő és antiallergén
- a szervezet, ha napközben nem az emésztésre fordítja az energiát, akkor éber, tettrekész leszel, a szervezet megújul, regenerálódik, újraépíti magát, javul az immunrendszer, ellenáll a kimerülésnek, betegségeknek és a stressznek…stb. Napi többszöri étkezéssel (egész napos evéssel) ez a méregtelenítés-gyógyulás folyamata, ami az egészség megőrzésének fontos eleme, elvész, a szervezet nem tud megújulni, megpihenni.
- csökkenti az emésztőszervek túlterheltségét illetve a szervezet gyulladásos állapotát, amelyről Szendi Gábor is sok szót ejt a Paleolit táplálkozás c. könyvében
- energikusabb, kreatívabb, éberebb, aktívabb, célratörőbb leszel, éhesebb az életre
- növeli a fehérjebeépítés hatékonyságát (amit majd a túlevési fázisban eszünk), a szervezet felkészül a túlevésre
- javul az inzulinérzékenység, vagyis evéskor nem ingadozik a vércukorszint és a szénhidrátot nem zsírként fogja elraktározni a szervezet, javul a szénhidrátok és zsírok anyagcseréje
- edzi a szervezetet, hogy kiterjessze a glikonraktárakat, ezáltal nő az állóképesség és a kitartás
- az éhség elviselése, “gyakorlása” keményebbé, erősebbé, ellenállóbbá tesz, míg az állandó evés fásulttá, engedékennyé, irányíthatóvá tesz
- az éhségérzet az életerő és egészség jele. Az éhségérzet során stimulálódik a növekedési hormon, ami elősegíti a szövetregenerálódást és a zsírégetést.
Ehető:
- friss, nyers zöldség, gyümölcs és ezek frissen (nem bolti, dobozos!) facsart levei
- ha szükséges, akkor déltől mehet kevés, könnyű, friss fehérje (főtt vagy buggyantott tojás, natúr joghurt, kefir, tejsavó vagy tejsavófehérje-shake, túró, esetleg sajt)
- délután a fehérje helyett fogyasztható egy kevés nyers dióféle (pl. mandula)
- étrendkiegészítők (minél természetesebb annál jobb! Ne terheljük szintetikus és mesterséges vitaminokkal a szervezetet az alulevési fázisban), pl: probiotikumok, ásványi anyagok, multivitaminok, gyógynövénykészítmények, fehérjeporok


Iható:
- sok-sok víz
- frissen facsart gyümölcs-és zöldséglevek
- tea (cukor és édesítőszer nélkül)
- kávé (kevés tejjel, de cukor nélkül) megengedett

Túlevési fázis:
Lényege:
A szervezet készen áll arra, hogy nagy mennyiségű ételt befogadjon zsír eltárolása nélkül, ezért az irányított túlevés alapelvei mellett felszabadultan, élvezettel annyit enni, amennyi jól esik.
Ideje:
A nap végén 4 óra időtartamban (az utolsó étkezés és a lefekvés között ajánlatos azonban legalább két órát várni a lefekvéssel).
Célja:
- elősegíteni a felépülést (szövetregenerálás és izomépítés)
- fokozni az anyagcserét (rendszeres túlevéssel hatékonyabb és gyorsabb lesz az anyagcsere)
- feltölteni az energiatartalékokat
- táplálni a testet és az agyat, emellett élményt és teljes elégedettséget elérni
- megtapasztalni a szabadságot bűntudat nélkül
- újratanulni az ösztönös evést
Hatása:
- fokozza az anyagcserét
- elégedettség, hogy este jóízűen, korlátozás nélkül annyit lehet enni, amennyi csak jólesik
- a lenyugvás, lelassítás, megpihenés időszaka a nap végén, amely teljes összhangban van az étkezéssel
- kárpótlás, jutalmazás
- sokkal ösztönösebben fogsz étkezni
- a meleg étel elégedettséget nyújt, stimulálja az immunrendszert, jótékonyan hat az emésztőszervekre
- szabadságérzet - szinte mennyiségi és ételtípus korlátozása nélkül lehet étkezni. Persze egy-két dolog azért nem javasolt, de a szerző szerint is néha belefér egy-egy pizza, vagy ilyesmi.
Ehető:
- zöldségek (főleg paradicsom, brokkoli, karfiol...stb.)
- fehérjék (húsok, hüvelyesek, tojás, tejtermékek)
- diófélék és olajos magvak (főleg mandula)
- olajok (elsősorban hidegen sajtolt olajok)
- szénhidrátok: keményítős (burgonya, kukorica), gabonák (rizs, zab, árpa, köles, hajdina, főleg gluténmentes gabonák), édességek (étcsoki, vagy vmilyen egyszerű, cukormentes finomság)
Az irányított túlevés alapelvei:
1, Az étkezés sorrendje - a lágy ízektől az egyre agresszívebb ízek felé haladj eképpen:
a, nyers saláta sok-sok zöld leveles zöldséggel
b, főtt ételek: (leves,) fehérje, zöldség
c1, keményítős fogás (rizs, tészta, burgonya) - ez a második fogással együtt is fogyasztható
c2, magas zsírtartalmú ételek (magok, diófélék)
c3, édesség vagy vmilyen desszert (pl: étcsoki) - természetesen az előző két változat az ajánlatos, de ha édességhiányunk van, lehet ezt is választani olykor
Tehát a saláta, majd a fehérje-zöldség fogás után választhatunk, hogy keményítős, magas zsírtartalmú vagy esetleg édességes fogással fejezzük be a vacsorát. Lehet váltogatni is a szénhidrátos és a zsírüzemanyagú napokat.
2, A főétel legyen minél változatosabb ízben, színben, állagban...stb.
3, Akkor fejezd be az evést, ha már úgy érzed, hogy szomjasabb vagy mint éhes!


Mit nem:
- szóját semmilyen formában
- finomított cukor, feldolgozott sütemények és egyéb finomított szénhidrátot is jó lenne a minimumra szorítani
- margarin
- tejtermékeket lehet, de váltogatva ajánlott fogyasztani és nem is mindennap
- búza - lehet enni végül is, nincs tiltva, de a gabonák közül a legkevésbé ajánlatos. Válasszunk helyette inkább gluténmentes gabonát vagy árpát!
Mindezzel együtt a szerző többször is hangsúlyozza, hogy ne tagadjunk meg maguktól semmit, ha esetleg megkívánjuk. A nélkülözés érzése nélkül kell alkalmazni a harcosok étrendjét, mert a nélkülözés általában irányítatlan faláshoz vezet.
Iható:
- víz
- tea (gyógyteák, zöld tea)
- kávé, cappuccino, forró csoki az étkezés végén desszertként

A harcosok étrendje és az edzés:
Az edzés, a sport a harcos étrend (életstílus) szerves része. A régi vadászat, csatázás helyett a mai, legtöbbször ülő életmódot folytató ember a sportban találja meg a szükséges fizikai aktivitást.

Az edzés azonban éhgyomorral javasolt az alulevési fázisban. Aki nincs ehhez hozzászokva, annak idő kell az "üresen edzéshez", de hozzá lehet szokni.
Az éhgyomorral történő edzés támogatja a szimpatikus idegrendszert és hatékonyabb a zsírégetés mind edzés közben, mind edzés után napközben is. Nem kell félnünk attól, hogy éhgyomorra beindulnak a katabolikus (izomlebontó) folyamatok, hiszen kapcsolat van az edzés és az előző esti étkezés között is (biztos mindenki hallott már a maratonistáknak a verseny előtti estén rendezett tészta partiról): máshogy tudsz teljesíteni edzésen a magas zsírtartalmú és máshogy a magas szénhidráttartalmú vacsorák utáni napon, de függ attól, hogy erő-vagy állóképességi edzést végzel.
Fontos azonban, hogy edzés előtt, közben és utána is sok vizet igyunk.

Étkezés edzés előtt
Az edzés éhgyomorra javasolt, de állóképességi sportokat űzők és azok, akik hosszú, intenzív edzéseken (pl: maratonfutás…stb.) vesznek részt, hasznos lehet edzés előtt enni egy keveset.
Ideje:
edzés előtt egy órával.
Célja:
- a teljesítmény növelése és fenntartása az edzés során
Ehető, iható:
- egy könnyű szénhidrátétel (zabkása vagy árpa, rizsleves...stb.)
- kávé vagy koffeintartalmú tea, pl. zöld tea (ma már ismert a koffein edzésre gyakorolt hatása)

Regeneráló étkezés (edzés utáni étkezés)
Sportolás után a szervezet csúcshatásfokkal építi be az aminosavakat és más tápanyagokat a megdolgoztatott izmokba, ami edzés után 3-4 órával alábbhagy, ezért az edzés utáni időszakban egy beiktatott ún. regeneráló étkezés javasolt.
Ideje:
közvetlenül az edzés után.
Ha késő délután vagy kora este edzel, tehát a túlevési fázis előtt, akkor a regeneráló étkezés után kb egy órával, vagy amikor kezdesz éhes lenni, akkor állj neki a túlevési fázisnak.
Ha reggel vagy napközben edzel, akkor a regeneráló étkezés után nagyjából óránként legyen egy második ill. egy harmadik regeneráló étkezés is, majd folytasd estig az alulevési fázist.
Célja:
- a gyorsabb regenerálódás
- izomfejlődés, az izmok energiatartalékainak feltöltése
- erőnövelés
Ehető:
- friss és gyorsan felszívódó fehérjéből és alacsony glikémiás indexű szénhidrátból (rizs vagy zab) álló fogás. Ez lehet zabkása fehérjeturmixal, vagy vmilyen gyümölcs és tojás..stb.

A szerző a harcosok étrendjéről:
"...a harcosok étrendje egy korszerűsített ókori étrend."
“Az anyagcserém olyannyira felgyorsult, hogy nehezemre esik nem fogyni. Természetes módon vagyok szálkás. Nem számolgatom a kalóriákat és annyit eszem a különböző ételekből, amennyit csak akarok."
Hofmekler végig arra buzdít, hogy használd az ösztöneidet mind az étkezés, mind az edzések során, tapasztald ki, hogy mi a jó neked.

Tapasztalataim az étrenddel kapcsolatban
Próbálkoztam már a nyers étkezéssel is, de számomra az tarthatatlan, hiányzik a főtt, meleg étel. Azt gondolom, ez most egy tökéletes átmenet az egész nap főtt ételt zabálás és a nyers étkezés között. Napközben tele van finom, friss, nyers gyümikkel, este egy jó nagy adag saláta és utána még egy egészséges főtt ételt is benyomhatok és nem vagyok éhes és nincs hiányérzetem sem, hogy valamit nem ehetek.
Sokan támadják ezt az étrendet, hogy tarthatatlan, bonyolult meg ilyesmi, de ennél egyszerűbbet még nem is láttam. Igazából semmilyen ételcsoport (csak a szója és a cukor) nincs kizárva, egy jó kis saláta után tulajdonképpen bármit ehetünk mennyiségi korlátozás nélkül. Csak a vacsiig kell kibírni, de néhány hét alatt hozzá lehet szokni az alulevési fázishoz.
Nálam úgy működik az étrend, hogy este hatra érek haza a munkából, egyből összedobom a salátámat, odateszem sülni, főni a zöldségeket, tojást és egyéb finomságot a főétkezéshez. Amíg az elkészül megeszem a salátát, amivel már könnyedén ki lehet húzni a főtt ételig. Kb este 10-ig ezt megeszem és olyan 11 körül vagy azután megyek aludni.
Az emésztésem sokkal jobb, mint amikor napi ötször ettem kisebb adagokat. Egyáltalán nem megterhelő a túlevés, pedig az ember azt gondolná, hogy este enni nem a legjobb, de reggelre mindig laposabb a hasam, mint eddig bármikor. A sok-sok, de könnyű ételt simán megemésztem reggelre és kipihentebb is vagyok, mint egyébként, amikor egész nap eszem.
Rengeteg előnye, hogy nem kell napközben pepecselni a sok kajával, cipelni a munkahelyre, nem kell kalóriákat számolgatni, nagyon változatos, kreatív étrend, jól variálható, tök jókat lehet enni és még formásodik, karcsúsodik is az ember tőle.

Másrészt az étrend érdekessége a többi étrenddel szemben, hogy lehet vega illetve húsevő módon is alkalmazni. Próbálkoztam már a paleolit étrendet is, de vegaként azon éhen lehet halni, a harcosok étrendje viszont vegáknak is tökéletes. Mint a könyv végén kiderül, a szerző maga is vegetáriánus, de nem buzdít senkit a hús elhagyására.

A másik dolog, ami miatt nekem nagyon szimpatikus ez az étrend, hogy végre számol a testmozgással is. Sok étrendet és ezzel foglalkozó könyvet olvastam már, de mindenhol csak azt írják (már ha írnak a sportról), hogy így meg így táplálkozz és mellette mozogjál. Igen ám, de egy sportolónak teljesen mások az igényei az étkezés szempontjából: máskor, máshogy és mást eszik, mint egy egész nap az irodában, majd otthon a tv előtt ücsörgő ember. Emiatt eddig még semmilyen étrendet nem sikerült betartanom teljesen, mert edzés után felfaltam volna a fél világot, vagy olyan dolgokat kívántam őrülten minden futás után, amit az az étrend nem engedélyezett. Hát most végre értem, hogy miért és Hofmekler végre kitér arra, hogy edzés esetén mit és hogyan együnk másképp.

Szóval, lehet támadni, meg belekötni ebbe az étrendbe, de nekem működik, én szeretem. A néhány évvel ezelőtti hosszú betegségem óta ez az egyetlen étrend, amit tartva jól vagyok.

Remélem, sikerült röviden, de érthető módon összefoglalnom az étrend lényegét. Emellett persze érdemes elolvasni a könyvet is, amiben még sok hasznos, részletes magyarázat és infó található mind az étkezéssel, mint az edzéssel kapcsolatosan.

További infók:
Magyar weboldal: http://harcosoketrendje.hu/

2012. január 31., kedd

2012. januári összesítés

Jól belekezdtem a januárba!
Tavaly 167,3 km-t futottam egész évben és 9 teljesítménytúrán vettem részt, ehhez képest most már túl vagyok idén 65,3 lefutott km-en és 4 teljesítménytúrán.
Őszintén szólva, év végén mikor álmokat dédelgettem és év elején mikor 3 km-t is alig bírtam, nem hittem, hogy lesz ebből valami, erre a hosszú futásaim alkalmával már 8-9 km-t futok szintes útvonalakon. Nem egyszerű a dombfutás, de bízom benne, hogy hamarosan abba is bele fogok jönni.

Nagyon pozitívan látom a januári eredményeket.
Egyrészt sikerült megvalósítanom azt, amit már régen szeretnék, hogy heti 3x fussak. Világéletemben heti két futóedzésem volt, csak tavaly mikor sétával váltogatva futottam, akkor vállaltam be a heti hármat, de most futva, ráadásul egész jó távokat futva sikerült ez is.
Valószínű az év eleji viszonylag jó idő is hozzá tett az eredményekhez, de az utóbbi hetek havazásai, hidegei ellenére sem lettem beteg, nem sérültem le és nem hagytam abba futást.

 Hóban futás után

Azért nem vagyok mindennel maximálisan elégedett.
Például sajnálom, hogy a fegyencedzést és a jógát kicsit hanyagolom a futás miatt, de sajnos nem fér bele minden az időmbe és energiámba. Bízom benne, hogy ez csak a kezdeti nehézségek ellenére van és amint hozzászoktam már rendesen a futáshoz és kicsit jobban bírom a dolgot, úgy majd ezeket is többet gyakorolom ismét.

Másik nagy szívfájdalmam, hogy szerintem borzasztóan lassú vagyok.
Igaz, a 7 perces km-ek a hideg és a jég miatt születtek, mert azért látszik, hogy jó időben futom a 6:30-40-es km-eket, de az sem egy nagy sebesség. Bár hogy őszinte legyek, ezek a számok csak a táblázatban mutatnak csúnyán, valójában amíg nem akarok versenyt nyerni, addig nem igazán érdekelnek. Persze jó látni, hogyha egy-egy edzés gyorsabban megy és ebből érzem, hogy fejlődök, de azt hiszem, így egy hónap után ezzel még nem kéne foglalkoznom. Amint leadok néhány kg-t és megjön a jó idő, úgy fogok száguldozni, hogy Bundás alig tud majd követni. :-)

És hogy lássátok, miről beszélek, itt vannak az infók táblázatba gyűjtve:

Januári futásaim:


FUTÁS
táv
(km)
idő
(ó/p/mp)
tempó
(p/km)
beszámolók
linkjei
megjegyzés
1. 2012. január 2. H 3 20:04 6:40 Bővebben...
2. 2012. január 4. Sze
3
19:566:38Bővebben...
3. 2012. január 6. P 6 39:58 6:39 Bővebben...

1. hét: 12 1:19:58 6:39

4. 2012. január 9. H425:046:16 Bővebben...
5. 2012. január 11. Sze 4 25:16 6:19 Bővebben...
6. 2012. január 13. P 8,2 60:00 7:16 Bővebben...

2. hét: 16,2 1:50:20 6:48

7. 2012. január 17. K 4 26:09 6:32 Bővebben...
8. 2012. január 19. Cs 8,6 1:08:49 7:59 Bővebben...

3. hét: 12,6 1:34:58 7:32

9. 2012. január 23. H 4,8 29:39 6:10 Bővebben...
10. 2012. január 25. Sze 5,1 34:09 6:41 Bővebben...
11. 2012. január 27. P 9,4 1:06:57 7:07 Bővebben...

4. hét: 19,3 2:10:45 6:46

12. 2012. január 31. K 5,2 37:17 7:09 Bővebben...

Január összesen: 65,3 7:33:18 6:56


Átlag km/edzés: 5,4




Januárban 12 alkalommal futottam, ami azt jelenti, hogy alkalmanként 5,4 km-t teljesítettem, ami az év eleji 3 km-eimhez és a tavalyi szenvedős futásaimhoz képest borzasztóan jó!
Azt hiszem, ezek a rövidebb távok és lassú futások sem hangzanak olyan rosszul, ha azt nézem, hogy évek óta ez az első végigfutott hónapom és a legnagyobb táv 9,4 km volt, a legjobb tempó pedig egy 6:10-es futás 4,8 km-en. Mindezt januárban, hidegben, hóban. Szóval, teljesen elégedett vagyok.

Nézzük a túrákat!
Januári teljesítménytúrák:


TÚRÁK
táv
(km)
szint
(m)
idő
(ó/p)
tempó
(p/km)
túrabeszámolók
1. 2012. január 7. Szo 19,5 847 4:44 14:33 BUÉK20 teljesítménytúra

2012. január 13. P 7,8
1:12 9:11 Bővebben...
2. 2012. január 15. V15,3510 3:2513:23 Téli Gyermekvasút Ötpróba 15
teljesítménytúra
3. 2012. január 21. Szo 22,6 658 4:44 12:33 Kerecsen 20 teljesítménytúra

2012. január 21. Szo 7,8
1:45 13:27
4. 2012. január 29. V 11,1 320 2:53 15:35 PMTT 11 teljesítménytúra

2012. január 29. V 11,8
2:15 11:26

Teljesítménytúrák: 68,5 2335 15:46 13:48

Egyéb túrák: 27,4
5:12 11:23

Január összesen: 95,9
20:58 13:07

Mint jól látható, nincsenek a táblázatban nagy távok, vagy szuper jó idők. Képtelen vagyok ilyen időben túrázni és órákig kint lenni a hidegben és teljesíteni, akármennyire beöltözöm is. Furcsának hangzik ezekhez a kis túrákhoz (leghosszabb táv is 30,4 km) képest, hogy Kinizsire akarok menni, de nem vagyok elkeseredve: alapozásnak ez a hétvégenkénti túrázás és a sok futás tökéletes, aztán majd ha jobb idő lesz, jönnek a nagyobb távok is.

Futáson, túrázáson kívül ezek voltak még:


Jóga Pranajama
Fegyencedzés
(1. lépés)

Napüdvözlet: 21:00 Kapalabhati: 17:55 240 ism.

Ászanák: 25:00 Anuloma Viloma 33:36
Január 46:00 51:31 kb. 13:00

Azért ez sem rossz.
Viszont érdekes, hogy öt és fél perccel több időt töltöttem lélegezve, mint amennyit ászanában. :-)

Összesen:
Futás 7:33:18
Túrázás 20:58:00
Jóga 46:00
Pranajama 51:31
Fegyencedzés 13:00
Január 30:21:49

Remélem, hasonló fejlődésről és még több km-ről fogok tudni beszámolni februárban is!

Futás hidegben, fegyencezdés - 2012. január 31.

 Fegyencedzés
1 kör napüdvözlet (bemelegítés) 1:30
Guggolás gyertyaállásban (Guggolás 1. lépés) 1x20 (!)
Függőleges húzás (Húzodzkodás 1. lépés) 1x20

Futás
táv: 5,2 km
idő: 37:17
seb: 8,3 km/h
tempó: 7:09 p/km
útvonal: viszonylag sík terep és aszfalt
cipő: Saucony



Extrém hideg volt ma.
Ezen a télen eddig néhányszor beficcent már 0 fok alá a hőmérséklet, de szerintem eddig nem volt hideg. Minden gond nélkül lehetett futkosni. Erre férjem ma reggel 8-kor azzal ébresztett, hogy odakint bizony -9 fok van. Áá, mit nekem -9, nem olyan sok az. Hát dehogynem! Most megtudtam, hogy ez bizony már orrcimpaszaggató, torokfagyasztó, ízületjegelő hideg, amikor az ember lába a beöltözés és a bemelegítés ellenére is alig mozdul.

De ne rohanjunk így előre!
Kezdődött ott a reggel, hogy vettem a lapot a -9-ről, de attól még úgy gondoltam, hogy futok.
A következő pillanatban a fürdőszoba felé botorkálva ezt már kezdtem keményen kétségbe vonni, ugyanis a vádlim még mindig úgy be van durranva, hogy cammogva vonszolom magam. Végül megint jól beizomlazítóztam a fájó izmokat és visszabújtam még kicsit a paplan alá várva a krém hatását és a felmelegedést odakint. No, még 9 órakor sem volt se melegebb, se kevésbé fájdalmas a járás, de attól még futás van tervezve mára, akkor futás is lesz. Olyan apróságokkal, mint hogy nem tudok járni és odakint fagyási sérülések nélkül nem lehet levegőt venni, nem foglalkozunk. Elvégre süt világít a napocska, futás van és kész.

Próbáltam ismét rávenni a férjemet, hogyha már úgyis itthon van, akkor kísérjen el erre a rövid távra bicajjal, de most hajthatatlan maradt. Tényleg nagyon hideg volt, nem csoda, hogy nem akart jönni. Helyette viszont felajánlotta, hogy itthon meleg teával fog várni, mire visszaérek. Hát bevallom, meggyőzhető vagyok.

Bemelegítés gyanánt napüdvözlet és fegyencedzés volt. Majd úgy öltöztem, mint eddig, csak felvettem egy bicajós gatyót, meg lábszármelegítőt a nadrág alá, meg felvettem a fejpántot és még egy vékonyabb sálat tekertem a nyakamra a kendő köré, amit esetleg majd a szám elé húzhatok, ha már kifagytak a fogaim a számból. Becsületemre legyen mondva, még az orron át légzéssel is megpróbálkoztam, de kb 700 m lassú lejtőfutás erejéig sikerült megvalósítanom, utána már torokfagyasztás következett. Úgy érzem megfulladok, kevés a levegőm, ha a orron át lélegzem.

Elszántan, új útvonalat gondosan kitervelve vágtam neki a fagyasztós futásnak.
Végigfutottam az utcánkon a vörösvári tavak felé. A vasúti síneken átfutva a Mátyás király utcán még mindig lefelé szaladva a Táncsics utcán bekanyarodva értem el a Nagy-tóhoz. Egy fél tókör után a meredek Bányató utcán futottam fel, de most egészen végig a 10-es útig és onnan egy kisebb kitérővel vissza a tavakhoz. Futhattam volna bármelyik utcán egy ilyen kis oda-vissza szakaszt, hogy meglegyen az 5 km, de úgy látszik már ez lett a perverzióm, hogy csakis a környék legmagasabb és legmeredekebb utcáján szaladgálok felfelé.
Egyébként nem is emelkedett a 10-es útig a dolog, mert egy kicsivel előtte van a bucka teteje és a főútig még egy kis lejtés is belefért. Ott visszafordultam, de utána onnan emelkedett kicsit, mielőtt élvezhettem a lejtőfutás szépségeit.
A Kacsa-tó felső utcájáig mentem vissza, ott egy fél tókör után pedig úgy folytattam az utam, ahogy a Tókerülgetős útvonalon szoktam. A vízművek előtt elfutva, majd utána a földeken visszakanyarodva értem el a halnevű utcákig, ahol az egyik kanyarban egy hatalmas németjuhász kutyus állt az út közepén és engem figyelt, miközben a környék összes kutyája ugatta neki, hogy '"kapd el és tépd szét azt a futó belit!" Rendesen berezeltem, úgyhogy lassú sétára váltva a kerítésekhez simulva osontam el a Ponty utcáig. Most nem mentem vissza a tavakig, hanem a Ponty utcán visszakanyarodva (a vadállatot túlélve immár ismét futva) értem el a vasúti átjáróig, ahonnan már "csak" fel kellett futnom az utcánkon.

Érdekes dolog ilyen hidegben futni.
Nem gondoltam, hogy jó beöltözés esetén ez ennyire nehezítő tényező lehet, de nemcsak a levegővétel érdekesebb így, de a láb is alig mozdul. Mintha be lenne rozsdásodva. Amúgy is rendesen izomlázam volt, de kicsit furcsa cammogós-bekakilós futómozgással egész jól tudtam haladni, de már egy km után úgy éreztem, hogy alig mozdul a lábam. Az izmaim mintha teljesen elfáradtak volna és nem akarnának engedelmeskedni. Fejben teljesen ott voltam, jólesett a mozgás, élveztem, hogy ugyan hideg van, de süt a nap, szívesen futottam, valahogy mégsem igazán ment. Lehet, hogy ebben azért az elmúlt hetek teljesítménye is benne van, hogy heti három futás és minden hétvégén túra volt, míg előtte elég lightosan nyomattam a mozgást az elmúlt év utolsó hónapjaiban. Nem baj, ez a hét kicsit pihenő hét lesz, ugyanis hétvégén nem lesz túra, csak a heti futókilométereimet kell lenyomni.

2012. január 30., hétfő

Fegyencedzés jógás bemelegítéssel - 2012. január 30.

Fegyencedzés
1 kör napüdvözlet (bemelegítés) 1:30
Fekvőtámasz falnál (Fekvőtámasz 1. lépés) 1x20
Térdfelhúzás (Lábemelés 1. lépés) 1x15


Reggel kipattantam az ágyból és azonmód majdnem össze is rogytam - volna, ha a falnak nem támaszkodok gyorsan. Épphogy álltam és remegtek alattam a lábaim: őrületes izomláz lett a vádlimban ma reggelre. No, nem attól a tegnapi kőkemény, babatempójú 11 km-től, hanem szerintem a hazafelé futástól, ahogy végignyomtuk az Antóniát bakancsban. Az jó kis technikás, köves, kanyargós terep, utána meg ugrottam itthon a zuhany alá és elfelejtettem nyújtani.
Mára meg elfelejtettem járni. Csak medvemód, telitalppal odacsapva a lábamat tudok valamiféle haladást produkálni. Még jó, hogy mára pihit terveztem és egész nap BenGay-el kenegettem a kőkemény vádlijaimat.

Közben pedig már hétvégén is felfigyeltem a hájrétegem apadására, hogy már egész jól kilátszanak a régről maradt izmaim kontúrjai. Még a hasamon is izomformájú dolgok kezdenek feszíteni a rezgő háj helyett. Szerencsére a sportos múltamnak köszönhetően gyorsan megy a fogyás és a formásodás. Na, de ha már kilátszódnak az izomrostok a háj alól, jó lenne őket kicsit kontúrba hozni, erősíteni, szálkásítani, úgyhogy vissza kéne állnom ismét a fegyencedzésre, ami csak napi néhány perc, mégis hasznos lenne.

Persze néhány perc időm sem volt ma reggel, mire csoszogva elintéztem a dolgaim, úgyhogy csak a munkahelyemen lyukas órában végeztem el a mai edzést. Bemelegítésnek egy kör napüdvözlet tökéletes volt, legalább a gerincem is nyújtózik kicsit.
Aztán hú-hú, hú, de megéreztem, hogy már régen fegyenckedtem. A fekvőtámaszokkal volt gondom bőven, de becsületesen, rendesen kivitelezve lenyomtam belőle a 20 db-ot, viszont még utána órán is éreztem, hogy remeg a karom. A lábemeléssel már nem volt ilyen gondom, az megy.

Remélem, holnapra vissza tudok venni kicsit a medvejárásomból, mert jó lenne futni egy rövidebbet. Legfeljebb végigcammogom...

2012. január 29., vasárnap

Túrázás szüleimmel és Bundással (PMTT 11 teljesítménytúra) - 2012. január 29.

PMTT a Budai-hegységben - Rövid táv 11 teljesítménytúra
(Rendező: Szigeti Túrázók természetjáró csoport)
Táv: 11,1 km
Szintkülönbség: 320 m
Szintidő: 4 óra
Teljesített idő: 2 óra 53 perc
Sebesség: 3,8 km/h
Tempó: 15:35 p/km
Útvonal: Nagykovácsi -> Vörös-pocsolyás-hát -> Nagy-Kopasz -> Nagykovácsi
Cipő: Kilimanjaro Galano túrabakancs

Odafelé túrázás:
Táv: 5,9 km
Idő: 1 óra 15 perc
Sebesség: 4,7 km/h
Tempó: 12:42 p/km
Hazafelé túrázás:
Táv: 5,9 km
Idő: 60 perc
Sebesség: 5,9 km/h
Tempó: 10:10 p/km
Útvonal: Pilisvörösvár -> Pilisszentiván -> Antónia-árok -> Nagykovácsi és vissza

Ma túrázás összesen:
Táv: 22,9 km
Idő: 5 óra 8 perc
Sebesség: 4,4 km/h
Tempó: 13:27 p/km

Néhány héttel ezelőtt amikor azon a kemény 15 km-es túrán indultunk Sophiával, azt írtam, hogy remélem, ennél alább már nem adjuk. Hát adtuk.
Igaz, múlt héten azt is mondtam, hogy a lökött kiskutyámat egy darabig tuti nem viszem túrázni. Hát vittem.
Bár múlt héten Sophia is mondott olyasmit, hogy ő többet Bundással nem túrázik. Hát túrázott.
Ennyit erről.

A mai túra Nagykovácsiból indult, pont onnan, ahol a múlt heti befejeződött. Mivel igen változatos távok (11, 17 és 23 km) közül lehetett választani, ezért úgy döntöttünk, hogy innen Vörösvárról Nagykovácsi megközelíthetetlensége miatt inkább átsétálunk reggel a hegyen, ott túrázunk egyet, utána pedig hazasétálunk. A 23-as távot kizártuk, mert a téli bakancsom még mindig alkalmatlan 30 km feletti távok teljesítésére. Közben szüleim jelezték, hogy ők a 11-esre mennének (hiszen ők is gyúrnak a Budapest Kupára), úgyhogy ha azt választjuk, akkor mehetünk együtt. Ezzel el is dőlt a kérdés, azt választottuk, mentünk velük és már a múlt héten neveztünk is. Erre a túrára ugyanis internetes előnevezés volt, ahol már virtuális rajtszámot is kaptunk.

Sophiával mi már jó korán elindultunk otthonról.
Mint kiderült, édesanyámék is akkor indultak Solymárról (szomszéd falu tőlünk) tömegközlekedéssel, csak Nagykovácsiba érve mi már sétáltunk egy jót, be voltunk melegítve és vártunk rájuk kb 10 percet, ők meg a buszon szardínia módjára nyomorogtak a tömegben levegő nélkül és ezért még fizettek is.

Amíg vártunk Nagykovácsiban a templom előtti téren, addig már özönlöttek a túrázók. Volt sok-sok kutyus is, úgyhogy Bundás már felmérte a helyzetet, hogy ma kit fog megenni. Sejtettem, hogy ma sem lesz könnyű vele, de nem volt szívem otthon hagyni, annyira szeretett volna jönni. Persze, hogy ne legyen egyszerű ez a mai kaland sem, mindjárt ott a padon ülve el is törött Bundás pórázán egy csatt, ami miatt nem tudtam a hámjához erősíteni a pórázt. Remek. Mindjárt mehetünk is haza, mert ezt a szeleburdi lompost nem lehet póráz nélkül kutyák közelébe vinni.
Végül áthurkoltam a pórázt a hámján és kötöttem rá egy égtelen nagy csomót, ami be is vált, mert kibírta a túrát.

Nagysokára megjöttek a szüleim is, aminek Bundás nagyon örült, de kicsit csodálkozott is, hogy itt találkozik velük. Amíg a kis csapat elment nevezni, addig mi kiskutyámmal maradtunk a téren, hogy a plébánia kertben a tömegben nehogy belekössünk jól nevelt kutyusokba. A többiek viszont gyorsan visszajöttek, mert az előnevezések miatt jó ütemben haladt a rajtoltatás.
Az itiner kicsit vicces volt a maga 11 km-ével és egyetlen ellenőrzőpontjával, de már kezdésnek kaptunk néhány mandarint, illetve gyorsan átfutva az útvonalleírást, rájöttem, hogy az első km-ek megegyeznek a múlt heti túra utolsó km-eivel, úgyhogy ismerős terepen fogunk haladni, csak visszafelé.

Felkerekedés**

A községet a piros sáv jelzésen hagytuk magunk mögött.
Sophiával mi már tudtuk mit jelent ez, de édesanyám csak a helyszínen szembesült a dologgal, hogy ez az út nem is az erdőbe, hanem az égbe megy. Tényleg komoly kis emelkedő van ezen a részen, de én csak repültem a kutyám után, úgyhogy észre sem vettem. Ajánlgattam édesanyámnak is ezt a kis szőrös sugárhajtást, hogy csak fel kell csatolni és máris megtáltosodik tőle, de nem kért belőle. Pedig szívesen megnéztem volna, ahogy Bundás végighúzza anyut az erdőn. :-)

Hófoltos, napsütötte erdőrészlet

Egyébként ma is remek időnk volt.
Hűvös volt, kellett a téli túrakabát, de sütött a nap, hó már alig látható az erdőben. Pont túrázáshoz alkalmas az idő. A kezdeti emelkedés után viszonylag szintben, könnyű terepen haladtunk először a piroson, majd a piros háromszögön. Remek tempót lehetett volna itt menni, jól meg lehetett volna nyomni, de édesanyám olyan tempóban haladt, mint ahogy csütörtökönként az Auchanban a polcok között vásárolni, nézelődni szokott.

Szüleim

Persze nem piszkáljuk emiatt.
Örülni kell, hogy végre kimozdult otthonról és rá lehet venni egy kis mozgásra, csak nekem ez már nem vásárolgatós tempó, hanem bealvós fázis. Igazából olyan jó helyen vezetett a túra, hogy itt legszívesebben futottam volna. Gondolkoztam is rajta közben, hogy ha már jobban megy majd a futás, akkor át kéne ide sétálni néha és lefutni ezt a jó kis kört. Most viszont nagyon szenvedtem ettől a tempótól. Komolyan, ez fárasztóbb, mint végig teperni az útvonalon.

A Sándor falka egy hókupacban*

Túrán még sosem unatkoztam, de most nagyon.
Haladni nem lehetett, aludni úgy szintén nem, úgyhogy azzal szórakoztam, hogy a hókupacokat figyeltem útközben, ami azért volt érdekes, mert egyszer volt, egyszer nem. Tényleg volt olyan rész, ahol nyoma sem volt hónak, majd váratlanul minden havas néhány száz méteren előttünk, majd hirtelen megszűnik a fehérség és újra semmi.

Közben becsatlakozott a piros háromszögre a zöld kereszt is, az út pedig enyhén emelkedni kezdett, de egyáltalán nem volt vészes. Így értünk el a zöld háromszög jelzésű útig, ahol egy sűrű, sötét, izgalmas fenyőerdő kezdődött. Reméltem, hogy arra megyünk és végre történik valami, nekünk azonban nem arra, hanem egy nagy kanyarral jobbra kellett fordulni, ahogy az útjelző tábla is mutatja:


Ez a 750 méter a kilátóig azonban változatos volt.
Néhány száz métert még egy enyhén emelkedő, széles földúton tettünk meg, majd hirtelen változott ismét a látvány és minden fehérben pompázott. Hogy lehet, hogy néhány száz méterenként változik, hogy van hó vagy nincs? Előbb semmi nem volt, most meg mindent vastag hótakaró borított, ráadásul csúszott is és emelkedett (az előbbihez képest egy kicsikét jobban) is rendesen. Végre történt valami. :-)


Annyira csúszott az út, hogy mindenki az út szélén egyensúlyozott, persze csak én nem. Bundás ugyanis úgy találta jónak, ha mi az út közepén száguldozunk. Édesanyám pedig még az auchanos vásárlási tempójából is visszavett és olyan lassan jött, hogy mikor visszanéztem rájuk, azt hittem hátrafelé megy. Láttam, hogy nagyon szenved, alig tud felfelé jönni, pedig a többi túrához képest ez itt enyhe emelkedőcske volt csak. Gyorsan belekaroltam és segítettem neki kicsit meglódulni, hogy legalább a kilátóig érjünk ma még oda, de "Ne sürgessél már!" volt a válasz, úgyhogy poroszkáltunk tovább.

Egy kisebb kanyar után a hó megint megszűnt és ismét teljesen hótlan (a sótlan szó után szabadon) lett minden, de a bozót mögött már feltűnt a kilátó űrállomásra emlékeztető fazonja:

A Csergezán-kilátó

A kilátót azonban nem adták könnyen, ugyanis a zöld háromszög jelű turistajelzés egy keskenyebb ösvényen kavarog fel a kilátóhoz, ami a hótlan szakasz után ismét iszonyú havas és jeges volt. Már az út széle is le volt járva, az is nagyon csúszott, az út széli bokrokba sem lehetett kapaszkodni, egyedül csak Bundás vagánykodott a jégen. Hát igen, akinek négy lába van!

Bundika pózol*

Nem lett volna gond ezzel a szakasszal, ha Bundás nem húz rajta végig, de azért csak feljutottunk az űrközpontba, ahol 6,6 km megtétele után végre kaptunk egy pecsétet. Több mint másfél órát jöttünk idáig, de ilyen hosszú másfél órám sem volt még! Úgy éreztem, hogy már három órája jövünk, de legalább túl voltunk a felén. Már alig vártam a túra végét, hogy aztán hazafelé száguldozhassunk a Zsíros-hegyen át.


A kilátóban nem csak pecsétet kaptunk, de többféle csokiból is lehetett választani, sőt, még valami pálinka, vagy forralt bor is volt, ami után édesanyám kutakodik éppen:


Miután mindenki evett-ivott, gondoltam felnézek a kilátóba. Ugyan nagyon régen voltam már fent, de azért szívesen felnéztem volna, viszont senki sem osztotta ezirányú lelkesedésemet. Mentem volna egyedül is, de Bundit nem akartam felvinni, hátha van másnál is kutya és a lépcsőkön nem fogjuk tudni kikerülni. Az előbbi örömujjongás után meg nem akartam kedves családomra bízni a kis vadállatomat, hogy még ezzel is fárasszam őket, úgyhogy ez most kimaradt. Annál nagyobb a motiváció, hogy jöjjek majd errefelé futni és akkor felfutokmászom a kilátóba is.

A női túracsapat válogatott**

A kilátótól visszamentünk a jegesedés előtti szakaszig, ahogy mindenki más is, aztán balra akartunk térni, ahogyan az itiner is írta. Mindenki más jobbra ment, mert a hosszabb távon voltak, de nekünk ez a balra nagyon gyanús volt. Kis ösvény volt csupán turistajelzés nélkül.
Furcsálltam, hogy az itiner nem említi, hogy egy kis szakaszon menjünk vissza és úgy balra, hanem azt írja, hogy egyből a kilátótól balra, ott viszont nem volt másik út szerintem. Hihetetlen, hogy 11 km-en is el tudunk kavarni, ráadásul ott, ahol ennyi túrázó van. Nekem még mindig nincs Budai-hegység térképem, édesapámnak viszont van, úgyhogy meg is néztük rajta, mi a szitu. Szerencsére nem kell újra jégtáncolni, mert az a kis ösvény is rövidesen arra a turistaútra visz, amire a kilátótól kellett volna lejönni.

Nemsokára ismét a zöld sávon folytattuk utunkat, ami egy kellemes, enyhén lejtős szakasz volt. Természetesen a hó - nem hó váltakozása itt is megvolt, de itt már nem bírtam tovább és lefotóztam:


Ilyen hirtelen szűntek meg a havas részek, majd egyszer csak váratlanul folytatódtak újra. Először azt hittem, hogy az erdőben nyitottabb helyeken van hó a szél miatt, vagy valamilyen szelesebb részeken, vagy a hegyek egyik felén, vagy mélyedésben, vagy akármi, de semmilyen összefüggést, magyarázatot nem találtam a havas és a nem havas szakaszok esetére.

A kényelmes út egy idő után dzsungelbeli, nagyon szűk, egyszemélyes kis ösvénnyé változott, ezen értük el a zöld sáv jelzést, ami már visszavitt minket a községbe. Ez már nem erdei út volt, hanem egy széles földút, ahol ismét a hosszabb távosokkal haladtunk együtt, így sokan is lettünk hirtelen, meg mögöttünk is és előttünk is kutyus volt. Bundással nem lehetett bírni. Nekem meg már ebből a túrából is elegem volt, meg Bundás állandó kutyaszaggató mániájából is, úgyhogy próbáltam sürgetni a családot, hogy legalább az előttünk lévő kutyust hagyjuk le, mert amíg Bundás látja, addig úgy húz, hogy alig bírom visszafogni és így elég nehéz ebben a vásárolgatós tempóban menni.

A tervem nem sikerült, nem haladtunk gyorsabban. Hú, de szenvedtem már, a kutya össze-vissza rángatott és alig haladtunk. Pihenésképpen kicsit átadtam Bundikát Sophiának, aki alig bírta megtartani ezt a vérebet. Néhány perc múlva már mindene fájt, úgyhogy megint megnyertem a szőrmókomat.

Az előttünk haladó kutyások viszont vmiért lassítottak, majd megálltak, úgyhogy elosontunk mellettük. Juhé! Vagyis annyira nem, mert előttünk néhány száz méterrel egy anyuka haladt a kb két éves, totyogós kislányával, aki néhány méterenként lecsüccsent a földre. Haladtunk így egy darabig, de nem előztük meg őket, Bundást viszont nagyon érdekelte a kislány és változatlanul húzott.
Ismét felvetettem a témát, hogy ha egy nagyon picikét gyorsabban mennénk, akkor megelőzhetnénk őket. Mire édesanyám:
"- Minek? Az csak egy gyerek."
"- Igen, de egy totyogós."
Szóval, nem előztük meg őket, csak amikor hosszabb időre lent maradt a gyerek a földön. Ebből látszik, hogy egy totyogós, seggreülős kisgyerek tempójában tettük meg a távot.

Nagykovácsiba érve már csak néhány utca választott el a céltól.
Beérve mi ismét kiültünk egy padra Bundással, míg a többiek intézték a pecséteket és a szükséges teendőket. Hamarosan jöttek is és az oklevél, meg a kitűző mellé kaptunk egy adag jó meleg teát és egy pogácsát is.

Itiner, oklevél, kitűző és a begyűjtött finomságok

Az ellátásra nem lehetett panasz, a túra nagyon jó volt. Első szervezésű túra lévén nagyon igyekeztek a szervezők és tényleg minden rendben van. Az előnevezések miatt saját névre nyomtatott itinert és oklevelet kaptunk, a rajtoltatás és a célba érés is gyorsan ment, a helyszín nagyon jó volt. Szerintem jövőre a hosszabb távra megyek.
Ha pedig legközelebb édesanyámmal indulnék túrázni sétálgatni, nézelődni, akkor arra rákészülök előtte majd lelkileg is, Bundit pedig otthon hagyom és akkor nem lesz semmi gond.

Elköszöntünk a szüleimtől, ők mentek a buszhoz, mi meg nekiindultunk hazafelé ahogy a múlt héten is. Most már gyakorlottabbak voltunk, úgyhogy nem mentünk fel a Zsíros-hegyig, hanem még időben lefordultunk az Antónia-árokba és mivel a mai túrán nem tudtuk kiélni magunkat és még túltengett bennünk az energia, így adta magát az ötlet Bundás legnagyobb örömére, hogy fussunk végig az árkon. Lényegében majdnem hazáig futottunk és annyira, de annyira jó volt. Ettől végre lefáradtunk rendesen.

Fáradt Bundás is segít fotózni


* Sophia fotói
** Édesapám fotói

2012. január 27., péntek

Heti hosszú futás bicajos kísérettel - 2012. január 27.

Futás
táv: 9,4 km
idő: 1:06:57
seb: 8,4 km/h
tempó: 7:07 p/km
útvonal: enyhén szintes terep és aszfalt vegyesen (Tókerülgetős+haza)
cipő: Saucony



No, nehogy azt higgyétek, hogy már így elszálltam a múlt heti 8,6 km-es teljesítményemtől, hogy már a profikhoz hasonlóan bicajos kíséretet és frissítést szervezek magam mellé. Egyszerűen annyi történt, hogy a férjem napok óta munkanélküli, itthon ücsörög a hirdetéseket böngészve és közbe folyamatosan azon dünnyög, hogy fogynia kéne, de meg nem emelné a popóját a fotelből: ő nem akar mínuszokban kint csinálni semmit. Hát a mai nap szembesítettem vele, hogy két álláshirdetés között bizony most bicajozni szeretne. Ellenkezett rendesen mindenféle kifogásokkal, de azért beletörődött a dologba.

Gyorsan változtak a futóterveim is mára.
Már hét elején arra készültem, hogy ma megpróbálom újra a MyBalboa útvonalat 8-9 km-ig teljesíteni, hiszen most is csak vasárnap lesz túra és kíváncsi vagyok, hogy mit szólok azokhoz a égbekiáltó hegyekhez az elmúlt hetek edzései után. Hét közben viszont eszembe jutott, hogy ma reggel 8-kor a fogorvosnál kezdek és bizony zsibbasztott ábrázattal, megkínozva nem sok az esély, hogy nekiindulok futni. Aztán a fogorvosi kínzás mértékétől tettem függővé a futást, hogyha nem is hosszút, de azért néhány km-t csak összeszaladgálok. A kínzás végül is nem volt vészes, egész kedvem is lett ismét a MyBalboa-ra, de végül a férjem miatt a Tókerülgetős futás mellett maradtam. Nem akartam így elsőre megkínozni szegényt egy solymári Mészégető utcával és 16 km-rel.

Hazaérve a fogorvostól még vártam egy órácskát a futással. Egyrészt, hogy a férjem feldolgozza lelkileg a sokkot, hogy bicajoznia kell, másrészt, hogy lelohadjon a zsibbasztás a képemből. Amúgy sem szép látvány egy hörgő, lihegő futó, főleg ilyen időben, amikor az ember orránál is állandó jelleggel csillognak a dolgok, hát még ha a félig lezsibbasztott pofámból a nyál is csorog. Szóval, inkább megvártam, míg kicsit javul az arcberendezésem.

Végül 10 óra felé indultunk neki.
Az idő nagyon szép volt ma is: sütött a nap, de azért csípős hideg volt, főleg talajmenti fagyok, legalább is az alsó részeim nagyon fáztak, míg az arcom, fejem egyáltalán nem. A levegővételnél sem éreztem, hogy hideg a levegő. A világot viszont mindenfelé a tegnap fél óra alatt leesett hódara borította. Mintha szétmorzsolt hungarocellt szórtak volna szét. A tavak befagyott teteje is teljesen fehér volt ettől a különleges állagú hótól. Szerencsére az utcák, utak, ösvények szárazak, jól futhatóak voltak.

Rövid bemelegítés után nekiveselkedtünk a melónak a Nagy-tótól.
Kellemes, lassú tempóban kezdtem, úgy ahogy a múltkor. Persze tudtam, hogy az én tempóm mellett nem lehet valami élvezetes bicajozni, de úgy gondoltam, van elég emelkedő az útvonalon, ott azért csak fel kell tekernie az uramnak is, majd ott kifárad rendesen.
Először zavart is, hogy ott biciklizik körülöttem, bár a lelkére kötöttem, hogy ne sürgessen, vagy ne lassítson engem futás közben, mert akkor végem, ha nem a saját tempóm futom. Nem is piszkált közben, de ahogy a nyomomban tekert, nem tudtam eldönteni, hogy ő diktálja a tempót vagy én. Inkább mindig magamra szóltam, hogy lassítsak, nehogy elfussam, aztán idő előtt elfáradjak. Végül a végeredményből látszik, hogy mégsem a saját tempóm mentem, hanem sokkal lassabban. Annyira lassítottam, hogy el ne fussam, hogy végül alig haladtam, bár többnek tűnt, ahogy mindig egy bicaj haladt a nyomomban. Hiába, a bicajos kísérettel való futást is gyakorolni kell. :-)

Most jól futhatóak voltak az utak, jól lehetett haladni.
Érdekes, hogy egy hete jégtáncoltam ezen az útvonalon, most meg szárazak voltak a földutak is. Most így az emelkedőket is simán megfutottam. Azt hittem, beletörik a bicskám a sok dombba, de ahol múlt héten tévelyegtem lépcsős résznél a Kacsa-tó felett, most ott is simán felfutottam a lépcsőkön és a meredek domboldalon.

Igaz, az 5. km-nél már úgy éreztem, hogy elég volt mára, éreztem, hogy ott a holtpont, alig akart menni a szekér, végül újra belendültem és a táv második felét is szinte könnyedén teljesítettem, olyannyira, hogy most nem fejeztem be a futást az útvonal végeztével (amit 1:00:05 alatt sikerült teljesíteni, tehát még 6:59-es km-ekkel), hanem úgy határoztam, hogy onnan még hazafutok, ami elég elvetemült ötlet tekintve, hogy a hegy tetején lakunk és a tavaktól majdnem egy km jó kis emelkedő van még. Nem baj, kemény vagyok, terepfutásra készülök, kell egy kicsit szenvedni is érte. Ha most nem küzdöm fel magam ezeken a meredélyeken, akkor jövő héten sem fogom, akkor azután sem fog menni és akkor megint nem tudok majd idén hegyre futni. Valamikor el kell kezdeni és neki kell menni ezeknek az emelkedőknek is.

Hát nekimentem.
A tavaktól a Csuka utcába egy rövid, de durván emelkedős utcácska vezet, ami ráadásul nem is műút, hanem egy sziklás, kavicsos, vízmosásos, szűk valami. Ha nem látnám, nem hinném, hogy ilyen utca lehet itt a városban a 21. században, de van. Autóval megjárni szinte lehetetlen, bár láttam már rá példát, hogy bátrabbak próbálkoztak - az autójuk kárára. Na, ezen kellett feljutnom most nekem is, ami futás után még gyalogolva is nehezen szokott sikerülni, de most kis lépésekben ugyan, de leküzdöttem a dolgot. Utána már csak lightosabb, de tartós emelkedő van a házig. Nem mondom, hogy fénysebességgel, de különösebb halálhörgés és fújtatás nélkül felfutottam odáig is.

Kicsit küzdöttem ugyan, de jól esett ez a mai futás. Nem fájt semmim, kényelmes volt a tempó, szuper az idő. Sok ilyen futást még idénre!
Nem a legjobb időeredménnyel ugyan, de megvan ez a 9,4 km is.
Hétről hétre jobb vagyok és nagyon boldog. Feszegetem a határaimat és élvezem, hogy végre beindult a szekér és nem csak álmomban futok. Jövő héten pedig meglesz az áhított 10 km is szerintem....

A heti futkorászásom eredménye pedig: 19,3 km

Ez az utóbbi évek eddigi legjobb futóhete! A sok-sok megfutott km-t pedig hétvégén majd egy laza teljesítménytúrával vezetem le.

Ja, és maratonra, félmaratonra készülőknek azt szokták mondani, hogyha a heti km-eik összege van annyi, mint a versenytáv, akkor a verseny is sikerülni fog és bele lehet vágni. Ez igaz vajon a rövidebb távokra is? Mert ha a március végi vágyott 15 km-es terepfutó versenyt nézzük, akkor az e heti futásaim alapján elvileg meg tudnám csinálni??? De jó volna, már nagyon vágyom oda...

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails