Új futó-és túracucc beszerzéseim

Néhány héttel ezelőtt mikor betegen feküdtem itthon, volt időm az interneten barangolni és így vettem észre, hogy bizony a vaterán fillérekért is beszerezhetőek sportcuccok, köztük olyanok is, amelyeket már régóta szeretnék, de borsos áruk miatt mindig csak messziről nézegettem őket.
Azért tény, hogy ezek a vaterás dolgok nem valami profi felszerelések, de nekem próbálgatni, kitapasztalni, hogy mikor és hogyan tudom (egyáltalán tudom-e) használni őket, pont jók lesznek. Míg más a téli időszakban rövideket szaladgál odakint, vagy gyúr a "futóizmaira" alapozás gyanánt, addig én betegen sportuccokat vásárolgatok a neten alapozásképpen. De hát ilyen is kell, nem? ;-)


A mai nappal megérkezett a tél.
Végre leesett az első hó, végre ropogó hóban igyekezhettünk a hajnali roráte misékre, végre kezd karácsonyi hangulat lenni és végre megérkezett az összes áru, amire licitáltam, úgyhogy most megmutatom nektek a legújabb kincseimet.

Az egyik első szerzeményem egy 0,5 literes Vapur kulacs.


Biztosan láttatok már ilyet. Ha kiittuk belőle az összes vizet, össze lehet csavarni és kis helyigénnyel a táskába süllyeszteni:


Nem valami létfontosságú kellék túrázáshoz, de egyrészt nagyon tetszik, másrészt elképzeléseim szerint tök jól tudnám hasznosítani. Ha csak egy kis övtáskával túrázom (lásd lejjebb), akkor a kulacsot a karabinerrel az övtáskán bárhol rögzíthetem, ha a táskában már nincs hely és ha kiittam, akkor úgy már el tudom tenni. Vagy csak elviszem a táskában összehajtogatva és ha a túra során lesz vízvevő hely, akkor töltöm fel és aggatom magamra, hogy legyen nálam tartalék víz. Ez persze csak hátizsákspórolás esetén jöhet jól és majd a gyakorlatban elválik, hogy mennyire használható.

Egy másik szerzeményem pedig egy arcmaszk futáshoz, túrázáshoz télire a hidegben.


Igazából nem vágytam ilyenre, de mikor jó fájós torokkal, betegen feküdtem itthon, mert előtte a hidegben futkároztam, jónak láttam, ha van egy ilyenem a még hidegebb napokra is. Bár még mindig vallom, hogy jól beöltözve nem lehet futás közben megfázni, azért jobb az elővigyázatosság és inkább vettem egyet, mielőtt jégcsapok lógnának a torkomban a manduláim helyén.
Amint a képen látszik, fedi az orrot, sőt még a fület is, a szájnál meg van egy kis szellőző lélegezni. A maszk nagy része polár anyag, úgyhogy jól melegít, még a nyakamat is rendesen takarja. A szájrésznél pedig valamilyen sima szivacsos anyag van, ami átmelegíti a belélegzett levegőt, de nem nyelek közben kis szöszöket, szőröket a maszkról.

Most kéretik nem felröhögni, de felvéve a cucc valahogy így néz ki az ábrázatomon:


Hát tény, hogy nem azért vettem, mert olyan őrült mód jól áll, de ha ez kell a fogcsikorgató hidegben való futáshoz, akkor legyen. Egyébként pedig elé kötök egy vékony sálat futásnál és úgy másokat sem rémisztgetek és én is jó melegben vagyok.

A következő kincsem egy kulacsos övtáska futáshoz, amilyenre már régóta vágytam.


Ebbe pont belefér egy kulcs, zsebkendő, telefon és egy kis víz az edzésre.
Tudom, ilyen kütyükkel főleg hosszabb távú futásokra szoktak menni, de én néhány km után is olyan őrülten szomjas tudok lenni, hogy muszáj legyen nálam valami innivaló, a kezemben pedig utálok bármit is fogni, tartani futás közben.
Az övtáskán egyébként egy gumival összehúzható kulacstartó rész van, egy kis hálós zseb (ami nem tudom, mire jó, talán zsebkendőnek?), meg egy kis cipzáras rész. Az övtáska hátsó része vastag szivacsos, olyasmi anyag, mint a túrahátizsákom hátrésze, úgyhogy nagyon kényelmes, bár a táska kivitelezésén látszik, hogy kicsit gagyi darab. Valami mindenféle vackot árusító ajándékboltban vettem át, de annyira olcsó volt, hogy ha csak egyszer használom, már akkor is megérte.

Nyári túrázások alkalmával (ami szerencsére volt bőven), mikor a hátizsák véresre, gennyesre dörzsölte a vállam túra végére, akkor fogalmazódott meg bennem egy olyan gondolat, hogy a hátizsákcipelés helyett ki kéne találni valami mást. A sokszor használt dolgokat, mint az itiner és a fényképezőgép már a rövidnadrágom zsebeibe pakoltam, hogy ne kelljen a táskát levenni, felvenni, mert visítottam a fájdalomtól, ahogy a hátizsák átizzadt hátrésze dörgölte a bőrömet. Viszont azt is észrevettem, hogy inkább nem is ittam, csak ne kelljen levenni a táskát a hátamról és ne kelljen megállni a feneketlen táskában kutakodni a vizespalack után, mikor olyan jó lendületben vagyok.
Nagyon ritkán, de láttam másokon olyan övtáskát, ami nagyobb mint egy normál övtáska és elég sok cucc beleférhet. Lehet is kapni remek, formatervezett, márkás túraövtáskákat, de az kb annyiba kerül, mint egy jó minőségű túrahátizsák. Annyi meg épp nem volt rá sosem.

Most viszont találtam a vaterán ilyen nagyobb övtáskákat fillérekért. Ugyan nem túrázásra kifejlesztett hiperszuper változatot, de szerintem jó hasznát tudom venni.
Íme, az egyik:


Ez a táska valami eszméletlen szuper!
Rengeteg zsebe, rekesze van, nagyon jól bele lehet pakolni egy túrára úgy, hogy a víz és az itiner, meg a fényképező is kéznél legyen. Mint a képen látható, van egy középső nagyobb rekesze. Ez pont akkora, hogy még az összehajtogatott esőkabátom és a spirálos turistatérkép is belefér, sőt mellé még egy-két banán és szeletelt alma, müzliszelet, meg ilyesmik. Ez előtt van egy ugyanolyan hosszú, de kicsit kisebb zseb, ebbe is sok gyümölcsöt bele lehet még rejteni.
A középső nagy rekesz két oldalán pedig két kisebb zsebecske van, de ezek is elég nagyok. Férjem emiatt nevezte el lőszertáskának ezt a szerzeményemet, de szerintem csak irigykedik a remek tatyómra. Szóval, ebbe a két kis zsebbe bőven beleférnek az igazolványok, pénz, fényképező, itiner, izomlazító, pezsgőtabletták és egyéb apróságok.
A táska jobb szélén pedig egy összehúzható szájú kulacstartó van, aminek nagy előnye, hogy a táskát viselve a kulacstartó már elől van a hasamon, tehát a lehető legjobb helyen, pont kéznél. Folyamatosan ihatok, anélkül, hogy a táskát le kéne venni, vagy fordítgatnom kéne magamon. És ami az előnye, az a táska hátránya is: a két kisebb zseb ugyanis pont az oldalamon van, ami elég zavaró a karomnak, hiszen nem tudom magam mellé lógatni, vagy magam mellett mozgatni. Emiatt nagyon izgulok, hogy ezt a szuper övtáskát tudom-e majd használni túrázni. De ha mást nem, akkor majd hosszabb futásokhoz szerintem befogható. Ezt viszont csak tavasszal tudom meg, amikor már lehet pulcsiban vagy ujjatlanban túrázni, mert addig kabátra a hátizsák a jobb megoldás.
Ezen övtáska méltatása viszont itt még nem ért véget. Sokat gondolkoztam azon, mit csináljak majd a nálam lévő pulcsival, amit a hátizsákba mindig bele tudok tenni, de ősszel az egyik túrán is úgy mentem végig, hogy a derekamra kötöttem, úgyhogy ebben a megoldásban állapodtam meg magammal. Ebben a táskában viszont a nagy rekesze mögül előhúzható egy nagyon vékony, hátizsák formájú kis háló, amit a két vállon át lehet vetni, az övtáskához hozzá lehet erősíteni és így máris hátizsákká válik szükség esetén. Persze nem vízálló, mert tényleg csak háló, de ha néhány ruhát cipelni kéne, akkor ebbe bele tudom tenni, ha meg visszaveszem a pulcsit, akkor vissza lehet hajtogatni a hálót.
Már nagyon várom, hogy kipróbálhassam igazi bevetésen is ezt az övtáskát.

Sajnos mivel annyi övtáskát végignéztem, így egy másik is annyira megtetszett, hogy azt is meg kellett vennem, de nem bánom, mert nagyon jó áron volt és nagyon tetszik.

Ezen egy nagy rekesz van amibe aztán minden belefér, előtte pedig két kisebb zseb a telefonnak és az apróságoknak és bal oldalt van egy kulacstartó zseb. Ennek a táskának az előnye, hogy minden hátul van, nem lóg ki az oldalamra zavaróan, de mégis jó nagy. A különböző csatjaira fel tudom erősíteni akár a Vapur kulacsot, akár a Szurdoktúrán kapott műanyag bögrémet, aminek azóta már más túrán is hasznát vettem, úgyhogy nem baj, ha nálam van.
A táska anyaga kicsit viaszos, vízlepergetős, úgyhogy rosszabb idő esetén is használható és még a mintája is nagyon tetszik. Kérdés, hogy tényleg be fogok-e tudni pakolni mondjuk egy 50 km-es túrára minden szükségeset egy ilyenbe?
Ha nem, akkor sincs vész, hiszen hosszabb futásokhoz, környékbeli bolyongásokhoz, kutyasétáltatáshoz is nagyon jól fogom tudni használni ezeket a tatyókat.

Ezek voltak az én karácsonyi ajándékaim magamnak és ez az egész kupac a postaköltségekkel együtt sem volt még 9000 forint sem. Azt hiszem, jó vásárt csináltam, már csak fel kell kerekedni ismét futni, túrázni.