Túrázás (BUÉK 20 teljesítménytúra) - 2010. január 2.

BUÉK 20 teljesítménytúra
(Rendező: MVTE)
Táv: 19,512 km
Szintkülönbség: 847 m
Szintidő: 6 óra
Teljesített idő: 4 óra 20 perc

Ez a túra egyből az "MVTE érem" első túrája.

Ma csak édesapámmal vágtunk neki az új év első teljesítménytúrájának. Január eleje lévén hűvös, ugyanakkor csodaszép időnk volt. Ezt mások is így gondolhatták, mert rengeteg résztvevő volt a mai túrán.
Szinte a nevezés megkezdésével egy időben már ott is voltunk a rajtnál Hűvösvölgyben, mégis csak 88-nak sikerült neveznem. Tényleg sokan voltunk.
Átvettük az itinert, az ajándék csokis croissant és narancslevet, amiket egyből apu táskájába rejtettem, majd a hűvösvölgyi parkolón átszelve nekivágtunk a Hármashatár-hegynek.
Jó kis év eleji bemelegítő túra ez: egyből a túra első négy km-e 350 métert emelkedik! A tüdőm, a szívem, de még a gyomrom sem volt már a helyén, mire elértük a Hármashatár-hegy gerincén az első ellenőrzőpontot (továbbiakban ep.). Míg édesapám pecsételtette az itinereket, addig én napfelkeltét fényképeztem:



Úgy látszik mégiscsak érdemes volt ide felmászni!
Tényleg nagyon szép kilátás nyílt a hajnali januári nap fényében fürdő városra, de sokáig nem gyönyörködhettem benne, mert édesapám már sürgetett, hogy menjünk tovább. Ezek szerint a rendezők gyorsabban pecsételnek, mint ahogy én fényképezek.

Utunkat folytatva a hegy másik oldalán ereszkedtünk lefelé, miközben képünkbe sütött a napocska, de nagyon élveztük. Olyan megnyugtató volt ez a napfény a téli, kopasz erdőben.
Amennyit másztunk felfelé az előbb, most annyit mentünk lefelé, míg kényelmes sétával el nem értük a húsvét hétfői TOJÁS túrákról jól ismert Árpád kilátót:



A kilátás a kilátóból (egy lézerkarddal kettészelve):


Furcsa volt ilyen fordított menetben teljesíteni ezt a szakaszt, így még sosem jártam erre, ezért még az Apáthy-sziklánál, a második ep-nél is csodálkoztam, hogy a másik irányból közelítjük meg ezeket az ismerős helyeket. Még egy kis ereszkedésben részünk lehetett a volt Hárs-hegyi campingig, majd ismét kaptattunk felfelé a harmadik ep-n át egészen a Nagy-Hárs-hegyig, a negyedik ep-ig. Most már tudom, miért Nagy-Hárs-hegy! Nekem most főleg nagy volt, meg a fejem is, mert elég nehezen másztam fel ide. Nem ment valami jól a túrának ez a fele. Szédültem, nyomott a fejem, alig láttam, nehezen kaptam levegőt, úgyhogy annyira szenvedtem, hogy a túra ezen részeire nem is igazán emlékszem. Csak ennyi maradt meg belőle:


Ez is csak azért, mert a nagy fuldoklásban a kaptató közepén egyszer felnéztem és ezt láttam. Nagyon tetszett, hogy a kietlen, kopár erdő mégiscsak zöld valamennyire, ahogy a borostyán befutja a fák törzseit.
Mire felocsúdtam, már az utolsó ep-nél jártunk, azt is csak azért vettem észre, mert a rendezők szaloncukorral kínáltak a Nagy-réten. Szerencsére ez nem azért nagy, mint az előző hegy. Ez tényleg nagy, de nem magas. Természetesen a szaloncukrok is apunál landoltak, én nem eszem ilyesmit, de azért kedves figyelmesség volt a szervezőktől, hogy a cél előtti utolsó km-en már szaloncukorral fordulhattunk a célegyenesbe.
A cél is Hűvösvölgyben volt, ahonnan indultunk, annyi különbséggel, hogy már virslivel, mustárral, kenyérrel várták a megfáradt túrázókat. No hát engem várhattak, mert igazán megfáradtam, de a virsli sem nyerő nálam, úgyhogy ez is ment apunak.
Íme, falánk édesapám széles vigyorral, ugyanis az egész túra alatt kettőnk helyett ette a kapott ajándékokat:


Igaz, apu nem virslikről álmodozott, hanem már az utolsó kilométereken valami gulyást emlegetett, hogy ő úgy tudja, egy jó kis gulyás lesz a célban. Már teljesen rákészült.
Ennek ellenére benyomott négy virslit, jóízűen megette, majd meg is jegyezte:
"- Jobb is, hogy nem a gulyásból kértem, az nem nézett ki valami jól."
Nem igazán értettem miről beszél, hiszen nem létesítettek reggel óta ipari konyhát a gyermekvasút jegypénztárából, hogy ennyi minden lett volna ott. Én bizony tényleg nem láttam gulyást sehol, csak virslit. Rá is kérdeztem, hogy hol látott gulyást, mire kiderült, hogy egy nagy fekete üstre gondol a virslik közelében valami gyanús lével. Így már mindjárt emlékeztem én is:
"- Tényleg jó, hogy abból nem kértél, az ugyanis a virslik főzővize volt!" - világosítottam fel aput, mire meg is nyugodott, hogy akkor nem maradt le semmiről.

A túra útvonala, az ep-ken gyűjtött pecsétekkel és az oklevél a kitűzőkkel:


Tényleg nagyon elfáradtam, a végén már alig vonszoltam magam, nagyon nehezen mozdult a lábam. Tény, hogy nagyon régen edzettem már. Lehet, hogy jövő héttől újra neki kéne állni a futásnak...