2010. január 29., péntek

Orvosnál jártam

Ezer éve nem tettem be a lábam orvosi rendelőbe. (Lehet, hogy ez a baj?)
Most viszont tényleg érzem, hogy komoly gond van és hiába csak vashiány, jobb ha lát egy orvos is és igazolja, hogy tényleg az. Mert mi van, ha mégsem ilyen egyszerű? Szedek ugyan most már egy csomó vaskészítményt, de már ott tartok, hogy az utcánk végéig (kb. 1 km) nem bírok elsétálni, mert összeesek ugyanazokkal a tünetekkel, mint a legutóbbi futásnál. A városba már nem merek egyedül beutazni, mert bárhol rosszul lehetek. A vonaton, ha nincsen hely, nem bírok állni 10 percnél tovább.
De ez még hagyján! Már az itthoni teendőimet is képtelen vagyok ellátni, például nem tudok felsöpörni a konyhában, mert utána úgy ver és fáj a szívem, hogy elmondani nem tudom. Ráadásul kiver a víz és úgy érzem, mentem megfulladok. Sokszor nem is bírom ki néhány óránál tovább a házban, ki kell mennem friss levegőt szívni, mert olyan érzésem van, hogy elfogyott az oxigén és nem kapok levegőt. Hetek óta pedig minden este felmegy a hőemelkedésem is.


Szóval, most már komolyan megijedtem, hogy egyre rosszabb.
Valószínű tényleg csak vashiány, de annyira rosszul vagyok, hogy bízom benne, hogy a doki ad valami extra dózist, hogy inkább azt szedjem, vagy hátha van valami sürgős beavatkozás ilyenkor. Tudom, hogy a vasbeépülés lassú folyamat, de hátha tud segíteni a szuper orvostudomány egy kevéskét legalább, mert tényleg mint egy élő halott lézengek és pár lépésnél többet a lakásban is képtelen vagyok megtenni tünetek nélkül. Ez nem igazán normális és elég veszélyes is.

Úgyhogy rávettem magam, és hétfőn reggel egyből a dokinál kezdtem. Természetesen a tüneteim alapján azonnal vérvételre küldött. Reméltem is, hogy ez lesz, nem akartam én más herce-hurcát, a vérvételből is ki fog derülni, hogy olyan vashiányom van, hogy csoda, hogy még lézengek.
Másnap reggel már a nénik között várakoztam reggel hatkor vérvételre. Legyek gyorsan túl rajta. Persze csak 9-10 óra fele hívtak be, de szerencsére összefutottam egy ismerőssel, aki utána haza is tudott vinni autóval.
Így is alig van vérem, most még azt a keveset is lecsapolták!
Szörnyen rosszul voltam utána. Még valahogy kijöttem a rendelőből, de amint kiértem kezdett minden elsötétülni. Egyből nekivágtam magam az első falfelületnek, mert persze ülőhely nem volt, vagy ha volt is, azon is a kabátjaikat tárolták az emberek. Még a falnak dőlve sem tudtam megállni, remegett a lábam ezerrel, úgyhogy beguggoltam az egyik sarokba és próbáltam úgy tenni, mintha még ép elméjű lennék. Szerencsére az ismerősöm is utánam pár perccel végzett, úgyhogy felmosott valahogy és berakott a kocsiba. Nem is tudom, hogyan keveredtem volna haza nélküle.

Szerdára már elkészült a lelet is.
Remekül néz ki. Minden vérrel és vassal kapcsolatos értékem magas vagy alacsony. Legalábbis laikus lévén én ennyit értettem meg belőle. :-)
Ma reggel pedig már mentem is vissza a dokihoz a leletemet lobogtatva.

Kórkép: picike vashiány.
Nem viccelt. Tényleg azt mondta, hogy csak egy kicsit vagyok vashiányos. Örültem ugyan, hogy csak kicsikét, de akkor mitől vagyok ennyire rosszul??? Persze megnyugtatott, hogy ne aggódjak, csak szedjem szépen a vasat, amit eddig is és néhány hónap múlva minden rendben lesz. Nem aggódtam én egy percet sem, engem csak az érdekelt, hogy mikor fogok tudni újra futni. Hamarosan itt a tavasz, jönnek a versenyek, amiken ott kell lennem, mert megesz a penész otthon a fotelben ülve, míg mások vígan futkorászhatnak. Még a telet kibírom valahogy, de ha tavasszal kisüt a nap és én még mindig képtelen leszek futni, lehet, hogy közelebbről megismerkedem egy elmegyógyintézettel.
Na, nem baj, ilyennel nem hergelem magam. Végül is csak kicsike vashiány, gyorsan túl leszek rajta. Remélem.

Egyébként ahogy a képen is látszik, beszereztem mindenféle csodaszert. Minden természetes és természetellenes bogyót, kapszulát, tablettát, levelet, aminek akárcsak egy kicsi köze is van a vashoz, a vas beépüléséhez, vagy a vérképzéshez.
Először gondolkoztam, hogy próbálkozom természetes módszerekkel, növényekkel és sok csalánt eszem majd és sok vastartalmú miegymást, de olyan súlyosnak érzem a tüneteim, hogy mire azokkal mennék valamire, lehet, hogy elpatkolnék valami egyéb szövődményben. Ráadásul hajlandó vagyok mindent bevenni, lenyelni, csak miharabb sportolhassak megint, hogy újra róhassam a futókilómétereket a kiskutyámmal, hogy tekerhessek a kis Mongoose drótparipámmal az alföldi falvakon át az ébredező nap fényében... Mit meg nem adnék most egy biciklitúráért!...

Szóval, maradnak ezek a furcsa szerek! Ezek lesznek elkövetkező hónapjaim desszertjei. Remek kilátások...

2010. január 20., szerda

Lógás - 2010. január 20.

Lógás
idő: 3 perc


Még a lógáshoz is gyengének érzem magam.
Alig bírok megmozdulni, de legalább ezt meg tudom csinálni. Lógtam is ma 3 percet és tényleg nagyon jó volt! Ha már más sporttevékenységre képtelen vagyok...

2010. január 11., hétfő

Futás - 2010. január 11.

Futás
táv: 3 km
idő: 20 perc
seb: 6,67 perc/km


Ma ismét kimerészkedtem futni a tóhoz. Nem kellett volna.
Éreztem én már egy ideje, hogy minden sporttevékenység olyan nehézkesen megy, de csak általános gyengeségnek tudtam be a dolgot. Kicsit jobban odafigyelek az étkezésemre és majd szép lassan helyrejövök - gondoltam. Amúgy is télen mindig kevésbé aktív az ember, nem láttam ebben semmi furcsát, pedig kellett volna.

Már a tóig is futottam.
Lejt az út odáig, mégis nagyon kimerültem ezen az 500 méteren. Szép lassan, nyugodtan futottam tovább a tó körül. Az első kör még sikerült, bár nagyon nehezen. Csak vonszoltam magam, a lábaim alig akartak engedelmeskedni. El kezdtem szédülni, kezdtem homályosan látni és olyan érzésem volt, mintha a szemeim ki akarnának dülledni. Először még nem fogtam, hogy baj van, mert voltak mostanában ilyen tapasztalataim, de pár percen belül elmúltak.

Most azonban nem akart múlni.
Lüktetett a szemem veszettül. Aztán már az agyam is. Majd a szívem is olyan gyorsan kezdett verni, hogy az már fájt. Itt már éreztem, hogy ez nem normális, úgyhogy lassítottam, de már olyan lassan vánszorogtam, hogy még sétálni is gyorsabban szoktam. Még egy 70 év körüli bácsika is elszáguldott mellettem.
A következő percekben már a kezeim és a lábaim is remegtem, alig tudtam kontrollálni őket, a lábaim összeakadtak és egyre homályosabban láttam. Olyan érzésem volt, hogy minden akaraterőm ellenére is minden erőm elhagy, a lábaimból minden erő elszáll és nem bírom többet mozdítani. Végül tényleg nem bírtam.

Összeestem ott a tó parton a második körben.
Nem ájultam el, mert mindenre emlékszem. Egyszerűen csak nem volt több erő a lábaimban és összecsuklottam. Annyi erőm nem volt, hogy talpon maradjak. Felállni sem tudtam csak néhány perc múlva, bár legszívesebben inkább négykézláb mentem volna el hazáig, minthogy fel kelljen állnom. Alig bírtam hazavánszorogni és több órába telt, mire annyira össze tudtam szedni magam, hogy bármihez is kezdjek, vagy akár csak gondolkozzam.

Azt már tudtam, hogy ez nem edzettség kérdése volt, itt már valami komoly gond van.
Egyből az a gondolatom támadt a tünetek alapján, hogy oxigénhiány. De az mitől lehet? Hát vashiánytól. Vas hiányában nem szállít a vér elég oxigént az agyhoz, a szívhez, az izmokhoz. Ez elég logikusnak tűnt, úgyhogy az itthon fellelhető összes vaskészítményt előkotortam azóta és már be is kapkodtam néhányat.
A neten is utánanéztem a dolgoknak és eléggé beigazolódni látszik ez a gyanúm. Régebben is voltam már vashiányos, igaz, nem ennyire. Viszont annyira fájt a reggeli futásnál a szívem és az agyam is, hogy utánanéztem ennek is, hogy ez mi lehet. Azt találtam, hogy vashiánynál súlyosabb esetben a szív és az agy is maradandó károsodást szenvedhet.
Ettől aztán észhez tértem! Most kaptam egy új esélyt! Reggel akár ott is maradhattam volna. Annyira fájt és lüktetett a szívem, hogy akár meg is állhatott volna - szerintem. Nem vagyok orvos, de ez volt az érzésem.

Azt hiszem, ezek után most egy kis kényszerpihenő következik...

2010. január 10., vasárnap

Lógás - 2010. január 10.

Lógás
idő: 2 perc


Ma ismét lógtam.
Nagyon jól esett, teljesen "átmozgatott". :-)

2010. január 8., péntek

Pilates - 2010. január 8.

Pilates
idő: 35 perc
(has+kar blokk)


Belendültem. :-)
A tegnapi futás után ismét egy kis pilates. Előkaptam a dvd-ket és ma a hasra és karra összeállított gyakorlatokat tornáztam végig.
Nagyon szeretem a pilates hasizomgyakorlatait (meg a hasizom gyakorlatokat amúgy is kedvelem). Ugyan a dvd-n található gyakorlatok nagyon könnyűek, bár tény, hogy a hasizmaim a legerősebbek, régen nagyon sokat edzettem őket és egy kis odafigyeléssel megőrizhető az erejük.
Karizmaim viszont enyhe kifejezéssel is katasztrofális állapotban vannak. Már mindent kipróbáltam rájuk, már 10-12 kg-val bicepszeztem, de semmitől sem lett se erősebb, se vastagabb. Igen, vastagabb, mert iszonyú gizda a karom, már-már zavaróan vékony. Mégis ezek a karizom gyakorlatok sem kottyannak meg a dvd-ről.
Azt hiszem, nem sokra megyek ezekkel a dvd-re tornázásokkal. Erősödni sokat nem fogok tőle, de legalább addig is mozgok valamicskét és nem punnyadok.

2010. január 7., csütörtök

Futás - 2010. január 7.

Futás
táv: 3 km
idő: 21 perc
seb: 7 perc/km

Ma kimerészkedtem futni.
Ma volt az első nap idén (2-án kívül), hogy nem havazott, viszont minden jeges, latyakos és havas, de ez utóbbi mindenen túltesz.
Futni semerre sem lehet. Az utakon épp csak az autóknak van egy sáv eltakarítva, ha jön egy kocsi, félre kell állnom a térdig érő hóba, ami valljuk be: a futást egy kicsit hátráltatja.


Van itt a közelben egy tó (még sétálva is öt perc, ez látható a képen is), oda szoktam járni Bundás kutyusommal szaladgálni. Egyébként ez a falu futópályája, mert elég sokan idejárnak, ugyanis egy tó-kör pont egy km, így könnyű mérni a távot és a részidőket is. A terep is nagyon jól futható, nem betonozott és még kisebb emelkedőkkel és lejtőkkel is tarkított. Tényleg jó pálya.
Kivéve most. Bundást ma nem vittem, mert nem tudtam milyen a terep, de jobb is. Hát nem taposták ki már több százan előttem, az biztos, de néhány elvetemült futó nyoma azért látszott a hóban, most viszont nem találkoztam senkivel. Eléggé csúszott a pálya és nehezen lehetett haladni, úgyhogy futásnak nem igazán volt nevezhető, amit műveltem, de azért jól esett a mozgás.

Igaz, három km elég is volt.
Annyira fehér volt minden, hogy belekáprázott a szemem és úgy szédültem, hogy még a lábaim is összeakadtak. :-) Ráadásul nem bírtam valami jól. Tény, hogy régen edzettem, de azért ezt a 3 km-t elég kevésnek érzem magamhoz képest. Ennyit még tavaly tavasszal is lefutottam egyből több év kihagyás után. Na mindegy, lehet, hogy csak az ünnepi étkek és a furcsa időjárási körülmények fogtak vissza ennyire. Majd összeszedem magam tavaszra!

2010. január 6., szerda

Lógás - 2010. január 6.

Lógás
idő: 2 perc


Ma megint lógtam egyet.
Nagyon jól esett ismét, teljesen felfrissültem tőle.

2010. január 5., kedd

Pilates - 2010. január 5.

Pilates
idő: 44 perc
(kezdő+hát blokk)


Ugyan nem tudtam rávenni magam, hogy kimerészkedjem a hidegbe, hóba, fagyba egy kis futásra, de előástam a pilates dvd-ket a filmek alól és belevetettem magam az élvezetekbe.
Tényleg élvezem egyébként.

Kb. egy éve fedeztem fel a pilatest és nagyon tetszik ez a mozgásfajta: nyújt és erősít egyszerre és egyáltalán nem unalmas. Szerintem nagyon jó csinálni és valahogy olyan erősnek, nőiesnek és szépnek érzem magam tőle, akármilyen idétlenül is hangzik ez.
Többféle dvd-m is van, ezekről most egy kezdő blokkot csináltam végig, aztán egy külön a hát átmozgatására és erősítésére összeállított programot.
Egyébként nagyon könnyűek ezek a gyakorlatok.
No, nem a pilates, az igen is, elég nehéz és sok gyakorlást igényel, de azok, amik ezen a dvd-n vannak, azok nagyon egyszerűek, általában futás után levezetésképpen szoktam őket csinálni. Mindenesetre most néhány hónap kihagyás után már nem volt olyan egyszerű. Nem az erőnlétemmel volt gond, csak a kivitelezés ment kicsit nehezebben, mint szokott, ugyanis ilyen rövid idő alatt is annyira kötöttek lettek megint az izmaim, ízületeim, hogy alig bírtam megmozdulni.
A mozgás egyébként nagyon jólesett, csak be kéne vezetni ismét a strechinget legalább néhány napi rendszerességgel.

Pilates DVD-k

Ezek a pilates dvd-im vannak itthon.
Van közte kezdő, középhaladó és haladó változat is, plusz Pilates 13 névre keresztelt kiadvány, ami 5 x kb 13 percnyi pilates programot tartalmaz blokkokra bontva. Van benne külön blokk a hasra, fenékre, karra, hátra és egy vegyes erősítő blokk is.
Megmondom őszintén többet vártam ezektől a dvd-ktől...


Tavaly az év folyamán itt a környékünkön jártam pilatesre egy fitnesz clubba.
Másfél órásak voltak az edzések és az aztán megizzasztott rendesen. Rengeteget fejlődtem az idő alatt. Az oktató megmutatta mindig a kezdőknek a gyakorlatok alapjait, könnyített változatait, aztán csinálta velünk a haladó gyakorlatokat. Persze lehetett volna mindig a könnyebb gyakorlatokat végeznem, de amikor az oktatón kívül még néhányan képesek megcsinálni egy lehetetlennek tűnő pózt, vagy feladatot, akkor nehogy már én ne azt csináljam!
Volt ott kihívás óráról órára és hihetetlen gyorsan fejlődtem. Néhány hónap után már olyan gyakorlatokat is meg tudtam csinálni, amiről sosem gondoltam volna. Olyan bordás hasizmom lett, hogy a radiátorok elpirultak szégyenükben, mikor megláttak. A hátamnak is fantasztikusan jót tett, szinte észrevétlenül vannak beépítve a gyakorlatokba a hátizomerősítések és a nyújtások is.

Nagyon megszerettem ezeken az órákon a pilatest!
Igaz, órák után alig bírtam hazabiciklizni, úgy kikészültem mindig, de éreztem, hogy nagyon hatásos, hogy mennyivel jobban érzem magam tőle, az órák változatosak voltak, a gyakorlatok pedig összetettek.
Sajnos a téli vizsgaidőszak előtt lejárt a bérletem és már nem vettem újat, így maradtak ezek a dvd-k, hogy ne essek ki a gyakorlatból, amíg újra visszatérek ezekre az órákra.

Az említett pilates órákhoz képest a dvd-n található gyakorlatok viszont nem sokat érnek.
Azok után nagyon könnyűek és hiába csináltam már végig az összes dvd-t, nem is változatosak. Sok gyakorlat ismétlődik bennük többször is, pedig nagyon, de nagyon sok pilates gyakorlat van, erre a dvd készítésénél lehetett volna figyelni. Hiszen, akinek megvan mind ebből a sorozatból, az valószínű szeretne új gyakorlatokat kapni, vagy legalább is nehezebb gyakorlatokat.
Még a haladó dvd-n is nagyjából ugyanazok a gyakorlatok találhatóak, csak kardió formában előadva, tehát folyamatosan végezve. Így tényleg nehezebb, de nem változatos és nem ismerhetjük meg belőle jobban a pilatest, mint a kezdő dvd-n.

Egyébként nem szeretném lebecsülni ezeket a dvd-ket, mert kezdőknek igenis fantasztikus lehet. Aki még sosem sportolt, vagy nem edz rendszeresen, annak ez is kihívás és annak nyújt elég fejlődési lehetőséget ez a néhány film. Ezt onnan tudom, hogy a férjemet is néha sikerül rávennem a kezdő blokk elvégzésre és bizony küszködik rendesen néhány gyakorlatnál. Szóval, tulajdonképpen jók a felvételek, csak nekem elég egyszerűek, de azért használom őket, amikor épp nem ide a helyi órákra járok.

Például futás után levezetésnek szoktam egy-egy blokkot elvégezni, vagy ha nincs más, akkor néhány dvd-t végigtornázok egymás után és úgy már lehet érezni a hatását.
Most pedig, hogy nagyon, de nagyon régen pilates-eztem már a tél folyamán, így az újra belerázódáshoz kitűnő lesz ezeket ismét végigcsinálni.

2010. január 4., hétfő

Lógás - 2010. január 4.

Lógás
idő: 2 perc

Igen, lógás...
Ugyanis van nekem a gerincem karbantartására egy csudajó kis gépem.
Gravitációs keretnek hívják és így néz ki:



Furcsa kis szerkezet ez, de aki még nem látott ilyet, annak elárulom, hogy így kell használni:


Persze kutya nélkül jobb, ha nem nevettet közben. :-)

És hogy ez mire jó?
Nagyon sok mindenre! Többek között csodálatos módon nyújtja, tehermentesíti a gerincet és a hátizmokat is. A csigolyák az egész napi terhelés, ülés, cipekedés után természetes módon rendeződnek és felfrissülnek, tehermentesülnek és megpihenhetnek kicsit. Vérellátásuk is növekszik. Az én beteg gerincemnek ez csodaszer, de egészséges embernek (ha még van ilyen) is nagyon jó, hiszen tudjuk, hogy az egészséges gerinc a hosszú élet titka, úgyhogy nem árt legalább napi néhány percet szánni rá.
Ezen kívül a sok evéstől és üléstől túlterhelt belső szervek is felfrissülnek, rendeződnek.
Ugyanakkor nagyon jó pihentető és relaxációs póz ez az általam csak lógásnak hívott póz. A jógában és sok más keleti mozgásformában is nagy hangsúlyt kap a fejenállás nemcsak a relaxáció miatt, hanem az egészségre gyakorolt hatása miatt is, ugyanis a fordított testhelyzet minden, de minden egészségügyi problémára gyógyír lehet, egész egyszerűen azért, mert az agy vérellátása növekszik és minden szerv és mirigy irányítása, központja ott van, ezáltal fokozódik az összes szervünk anyagcseréje, munkája, könnyebben tudnak dolgozni, regenerálódni. Javul ezáltal a hallás, a látás, a szaglás, de még az arcbőrünk is szépen kisimul, csökkennek a ráncok. Nagyon hosszan lehetne erről írni, hiszen tényleg nagyon sok mindenre jó, de egyenlőre legyen elég ennyi.
A lényeg, hogy a keletiek úgy tartják, hogy fordított testhelyzetben nem múlik az idő felettünk, vagyis amíg fejjel lefelé pihenünk megállnak az öregedési folyamatok. Már ez is elég elgondolkoztató.

Éppen a felfrissítő, vérkeringést fokozó és az egész testet "átmozgató" hatása miatt szoktam az edzéseimmel egy sorban vezetni a lógással töltött perceimet, hiszen ez is hozzátartozik a mindennapjaimhoz.
Miután a gerincemet egy-egy jóleső futással, bringázással terhelem, felüdülés a hátamnak néhány perc ezen a csodaszeren. Tény, hogy nem volt olcsó gép (pedig az enyém a képen látható legolcsóbb változat), de miután egy hétig jobbra-balra fetrengtem a hátfájástól és nem bírtam felkelni, beruháztunk rá. Már az első használat után jót tett és azóta is nagy becsben tartom. Azt hiszem, ha kétszer ennyibe került volna, akkor is megérte volna.

2010. január 3., vasárnap

2010-es Szigetfutás rajtszám

Ez ám a meglepetés!
Karácsonyra többek között ezt kaptam a szüleimtől:


Bizony, ez egy egész évre szóló rajtszám a Szigetfutás minden hónap első szombatján megrendezésre kerülő futásaira! :-)

Sajnos, évekig ki kellett hagynom ezt a rendezvényt is, mint azt összes többi futást (ennek miértjéről majd később mesélek), de tavaly augusztusban ismét ott lehettem, ismét lefuthattam a szigetkört és nagyon jól esett.
Ráadásul úgy látom, nincs megállás: szüleim jóvoltából most már idén is ott kell lennem minden futáson! :-)

2010. január 2., szombat

Túrázás (BUÉK 20 teljesítménytúra) - 2010. január 2.

BUÉK 20 teljesítménytúra
(Rendező: MVTE)
Táv: 19,512 km
Szintkülönbség: 847 m
Szintidő: 6 óra
Teljesített idő: 4 óra 20 perc

Ez a túra egyből az "MVTE érem" első túrája.

Ma csak édesapámmal vágtunk neki az új év első teljesítménytúrájának. Január eleje lévén hűvös, ugyanakkor csodaszép időnk volt. Ezt mások is így gondolhatták, mert rengeteg résztvevő volt a mai túrán.
Szinte a nevezés megkezdésével egy időben már ott is voltunk a rajtnál Hűvösvölgyben, mégis csak 88-nak sikerült neveznem. Tényleg sokan voltunk.
Átvettük az itinert, az ajándék csokis croissant és narancslevet, amiket egyből apu táskájába rejtettem, majd a hűvösvölgyi parkolón átszelve nekivágtunk a Hármashatár-hegynek.
Jó kis év eleji bemelegítő túra ez: egyből a túra első négy km-e 350 métert emelkedik! A tüdőm, a szívem, de még a gyomrom sem volt már a helyén, mire elértük a Hármashatár-hegy gerincén az első ellenőrzőpontot (továbbiakban ep.). Míg édesapám pecsételtette az itinereket, addig én napfelkeltét fényképeztem:



Úgy látszik mégiscsak érdemes volt ide felmászni!
Tényleg nagyon szép kilátás nyílt a hajnali januári nap fényében fürdő városra, de sokáig nem gyönyörködhettem benne, mert édesapám már sürgetett, hogy menjünk tovább. Ezek szerint a rendezők gyorsabban pecsételnek, mint ahogy én fényképezek.

Utunkat folytatva a hegy másik oldalán ereszkedtünk lefelé, miközben képünkbe sütött a napocska, de nagyon élveztük. Olyan megnyugtató volt ez a napfény a téli, kopasz erdőben.
Amennyit másztunk felfelé az előbb, most annyit mentünk lefelé, míg kényelmes sétával el nem értük a húsvét hétfői TOJÁS túrákról jól ismert Árpád kilátót:



A kilátás a kilátóból (egy lézerkarddal kettészelve):


Furcsa volt ilyen fordított menetben teljesíteni ezt a szakaszt, így még sosem jártam erre, ezért még az Apáthy-sziklánál, a második ep-nél is csodálkoztam, hogy a másik irányból közelítjük meg ezeket az ismerős helyeket. Még egy kis ereszkedésben részünk lehetett a volt Hárs-hegyi campingig, majd ismét kaptattunk felfelé a harmadik ep-n át egészen a Nagy-Hárs-hegyig, a negyedik ep-ig. Most már tudom, miért Nagy-Hárs-hegy! Nekem most főleg nagy volt, meg a fejem is, mert elég nehezen másztam fel ide. Nem ment valami jól a túrának ez a fele. Szédültem, nyomott a fejem, alig láttam, nehezen kaptam levegőt, úgyhogy annyira szenvedtem, hogy a túra ezen részeire nem is igazán emlékszem. Csak ennyi maradt meg belőle:


Ez is csak azért, mert a nagy fuldoklásban a kaptató közepén egyszer felnéztem és ezt láttam. Nagyon tetszett, hogy a kietlen, kopár erdő mégiscsak zöld valamennyire, ahogy a borostyán befutja a fák törzseit.
Mire felocsúdtam, már az utolsó ep-nél jártunk, azt is csak azért vettem észre, mert a rendezők szaloncukorral kínáltak a Nagy-réten. Szerencsére ez nem azért nagy, mint az előző hegy. Ez tényleg nagy, de nem magas. Természetesen a szaloncukrok is apunál landoltak, én nem eszem ilyesmit, de azért kedves figyelmesség volt a szervezőktől, hogy a cél előtti utolsó km-en már szaloncukorral fordulhattunk a célegyenesbe.
A cél is Hűvösvölgyben volt, ahonnan indultunk, annyi különbséggel, hogy már virslivel, mustárral, kenyérrel várták a megfáradt túrázókat. No hát engem várhattak, mert igazán megfáradtam, de a virsli sem nyerő nálam, úgyhogy ez is ment apunak.
Íme, falánk édesapám széles vigyorral, ugyanis az egész túra alatt kettőnk helyett ette a kapott ajándékokat:


Igaz, apu nem virslikről álmodozott, hanem már az utolsó kilométereken valami gulyást emlegetett, hogy ő úgy tudja, egy jó kis gulyás lesz a célban. Már teljesen rákészült.
Ennek ellenére benyomott négy virslit, jóízűen megette, majd meg is jegyezte:
"- Jobb is, hogy nem a gulyásból kértem, az nem nézett ki valami jól."
Nem igazán értettem miről beszél, hiszen nem létesítettek reggel óta ipari konyhát a gyermekvasút jegypénztárából, hogy ennyi minden lett volna ott. Én bizony tényleg nem láttam gulyást sehol, csak virslit. Rá is kérdeztem, hogy hol látott gulyást, mire kiderült, hogy egy nagy fekete üstre gondol a virslik közelében valami gyanús lével. Így már mindjárt emlékeztem én is:
"- Tényleg jó, hogy abból nem kértél, az ugyanis a virslik főzővize volt!" - világosítottam fel aput, mire meg is nyugodott, hogy akkor nem maradt le semmiről.

A túra útvonala, az ep-ken gyűjtött pecsétekkel és az oklevél a kitűzőkkel:


Tényleg nagyon elfáradtam, a végén már alig vonszoltam magam, nagyon nehezen mozdult a lábam. Tény, hogy nagyon régen edzettem már. Lehet, hogy jövő héttől újra neki kéne állni a futásnak...

2010. január 1., péntek

Amiről ez a blog szól...

Mióta az eszemet tudom, szeretek sportolni.
Kisebb-nagyobb megszakításokkal, hosszabb betegségekkel tarkítva teszem is ezt kb 10 éve, de bármi érjen is, mindig lehet folytatni, vagy éppen újrakezdeni.
A tavalyi évem szintén az újrakezdésről szólt, egy nagyon hosszú kényszerpihenő után újra futhattam, ezért úgy gondoltam történetemet, kalandjaimat mintegy edzésnaplóként blogban is megírom. Lesz itt elsősorban futás, túrázás, de biciklitúrák és úszások is előfordulhatnak, emellett pedig pilates-sel és streching-gel vészelem át a hűvösebb évszakokat, ha az embernek nincs kedve térdig érő hóban futni, vagy épp jégen biciklizni.

Leszögezem, sosem voltam sportegyesület tagja, sosem edzettem megszabott keretek közt. A sport hobbi volt és az is marad, úgyhogy teljesen amatőr vagyok, csak a sport szeretete és a lelkesedés az, ami visz előre és hajt egy-egy futóversenyre, teljesítménytúrára, vagy akár szervezett bringázásra, Öböl-és Balatonátúszásra.


Terveim szerint az edzések mellett tapasztalataimat, élményeimet, kérdéseimet, problémáimat is leírom akár felszerelésekkel, edzésekkel vagy akár versenyekkel, táplálkozással kapcsolatban is mindezt persze teljesen amatőr szinten, de annál nagyobb lelkesedéssel.

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails