Úszás - 2010. március 8.

Úszás
idő: 30 perc
+ 2x10 perc szauna

Ma elmerészkedtem ismét úszni.
Tavaly minden hétfő este az úszásé volt, édesapámmal mindig átjártunk néhány faluval arrébb az uszodába, de mióta problémáim vannak a vaskészletemmel, azóta nem úsztunk.
A bérlet lejárati határideje viszont igen csak sürget, úgyhogy úgy döntöttem, lesz, ami lesz, menjünk. Úgy voltam vele, ha nagyon gyengélkednék, vagy valami bajom lenne, akkor majd lubickolok, vagy lebegek és pancsolok egy kicsit. Nem fogom erőltetni magam, semmi kedvem megint oxigénhiánynak kitenni magam. Ha nagy baj van, akkor meg kimászok a vízből, elterülök egy nyugágyon a medence szélén és megvárom, míg apu uszikál.

Tavaly mindig kereken egy órát úsztunk.
Egyébként mindig az időt nézem úszásnál. Persze jó volna tudni, hogy ezalatt mikor hány hosszt úsztam, de ember legyen a talpán, aki közben ezt számolja! A számolás eltereli a figyelmemet az úszásról és élvezhetetlenné teszi a sportolást, úgyhogy inkább nem foglalkoztat, hogy mennyit úszok egy-egy alkalommal.
Ma épp hogy csak fél órát teljesítettünk, de nem csak rajtam múlott. Édesapámnak sem esett most jól, főleg, hogy iszonyatosan hideg volt a víz. Nekem mindig az, de ha már apu is érzi, akkor az azt jelenti, hogy én belefagytam a medencébe.
A várakozásaimmal ellentétben egyébként elég jól ment az úszás. Igaz, nem kapkodtam el a dolgot, szép komótosan úszkáltam és bőven elég is volt a fél óra, de legalább nem lettem rosszul, sőt, még utána a szaunában sem. Az is igazán kellemes volt a hideg víz után. Ilyen gyér vaskészlettel amúgy is jobban fázom, mint egyébként, úgyhogy a szauna igencsak kellett most.

Így úszás után, miközben ezt írom, már érzem, hogy hiába esett jól a mozgás, annyira lemerültem, hogy most egy darabig megint nem fogok tudni megmozdulni. Ez sajnos nem az a jóleső fáradtság, amit versenyek, edzések után érez az ember és ami néhány óra múlva elmúlik, de még a mozgás jó élménye akkor is megmarad. Ez az a furcsa teljes lemerülés, amit azóta érzek, mióta szétestem a tóparton. Ez nem jó érzés, hanem egyre rosszabb és nem is múlik el. Már a kezem is alig bírom mozdítani, hogy gépeljem e sorokat...
Azt hiszem, még nincs itt az ideje a visszatérésnek. De legalább megpróbáltam...