Pranajama
Kapalabhati
3x20 fújtatás
30, 45, 60 mp benntartással
idő: 3:15
Anuloma Viloma
6 kör
4,16,8 arányban
idő: 5:36
3x20 fújtatás
30, 45, 60 mp benntartással
idő: 3:15
Anuloma Viloma
6 kör
4,16,8 arányban
idő: 5:36
Fegyencedzés
Fekvőtámasz falnál (Fekvőtámasz 1. lépés) 1x20 (!)
Futás
táv: 4 km
idő: 25:04
seb: 9,5 km/h
tempó: 6:16 p/km
útvonal: enyhén szintes terep és aszfalt (Nyolcas 2x)
cipő: Saucony
Mai útvonal: vörösvári NyolcasMint tudjátok, dolgozni csak 11 órára járok.
Ennek hátránya, hogy így tovább is vagyok bent, elmegy az egész nap, de nagy előnye, hogy reggelente van időm edzeni. Igen ám, de decemberben a betegeskedés után rászoktam, hogy a meleg paplan alatt ébredezve, internetezve húzom ki a munkába indulásig. Nagyon jólesett a meleg, jól esett, hogy nem kellett kapkodnom, hogy nyugodtan készülődhettem, hogy nem sürgetett senki a felkeléssel.
Most pedig kinézek az ablakon és a dértől fehér a világ.
Kiráz a hideg a gondolatra is, hogy kikászálódjak az ágyból és kimenjek futni. Semmi kedvem nincs nekiindulni reggel, visszatart a jó meleg ágyikó. Könnyű volt megszokni a jót, a lustálkodást és most húz az ágy. Aztán nagy nehezen mégis ráveszem magam, hogy felöltözzek és kidugjam a lábam az ajtón. Na, ott már megjön a kedvem. Nagyon szeretek futni, csak valahogy elindulni nehéz...
Így jártam ma is: semmi kedvem nem volt elindulni, aztán mégis olyan jót futottam és nagyon jól esett.
Először a szokásos légzőgyakorlatokkal indítottam, majd egy kis fegyenckedés következett. Most csak egy gyakorlat jutott mára, mert a hétvégén becsöngető női Mikulás miatt a héten kimaradnak a fordított testhelyzetű- és a hasizomgyakorlatok. Ennek ellenére a fekvőtámaszozás annyira jól ment, hogy végre emelni is tudtam belőle és 20 ismétlést lenyomtam. Ez nálam már nagyon nagy szó ebből a gyakorlatból.
Majd irány futni.
Nem akartam most is a Slötyihez menni, ott sosincs sikerélményem, úgyhogy kinéztem mára egy másik útvonalat. Van itt bőven tó a környéken, a régi bányák helye tele van bányatavakkal. Úgy nézünk ki, mint Velence, mindenhol víz van, épp csak a házak nem a tavakban állnak.
Az új futóköröm hátránya viszont, hogy néhány száz méter után egyből durván emelkedik. Jól kitaláltam ezt magamnak, de nem baj, bemelegítésnek tökéletes és legalább szokja az ember, hiszen a legtöbb (ha nem az összes) teljesítménytúra is így kezdődik.
Ahogy a térképvázlaton is látható, a Nagy-tó alsó csücskéből indítok, mert itt érkezem le a tavakhoz. Aztán a két tó közötti részen futok el, ami ugyan aszfalt és kocsiút, de nincs igazán forgalom rajta, emelkedés viszont annál több. Mikor felnézek nem tűnik vészesnek, de felfutni rajta már nem olyan egyszerű.
Innen jobbra fordulva haladok a Kacsa-tó felső vidékén. Ez itt kellemes erdős rész, elején még aszfalttal, később homokos, de jól futható, lejtős talajjal. Szeretem ezt a részt, jó itt futni és a kilátás sem rossz:
A kép elején a Kacsa-tó, háttérben pedig a másik tó látható. Jól látszik a két tó közötti út még nem emelkedős része is. A tavakon túl a háttérben pedig ilyen gyönyörű, formás, kívánatos kis hegyvonulatban lehet gyönyörködni futás közben:
A Kacsa-tavat félig megkerülve ismét aszfaltos autóútra érek, de a forgalom elhanyagolható és az út mellett ki van járva egy futásnyi sáv, úgyhogy ha nincs mocsár, akkor nem is kell az aszfalton lépkedni.
Néhány száz méter után visszaérek a két tó közötti útra, ahol ismét felfelé indulok, de még a vészes emelkedő előtt balra, a Nagy-tó felé kanyarodok. Ezen az oldalon a tó felé végig kis horgászbódék sorakoznak, jobb kéz felől pedig családi házak vannak, de legtöbbjük nem a tó felé néz, csak a fenekük felől mutatják magukat a kertek, úgyhogy itt az út elég változatos és elhanyagolt. Először viacolor, aztán egy kis, köves ösvény halad el egy kert és a tó között, majd egy garázs mellett elfutva jön egy rövidke aszfaltos rész, majd megint egy kis erdei ösvény következik jó kis emelkedővel, ahonnan kiérve már a tó másik felénél is vagyok.
Itt ismét egy enyhén lejtős viacoloros rész következik néhány családi ház előtt elhaladva, ahol ismét nem lehet elmenni szó nélkül a látvány mellett:
Itt a tó rövid oldalát megfutva visszakanyarodok a tó alsó szakaszára, ahol végig enyhén köves ösvény, majd földút vezet a kiindulási pontig. Ez a kör így pont 2 km, ezt futottam ma végig kétszer. Ezen a részen egyébként a tó felé ismét megszámlálhatatlan kis horgászházacska sorakozik, ahol nyáron mindig magányos, idős emberek horgásznak, vagy gyerekek játszanak. Jobb kéz felé a tóval párhuzamos kis utca családi házainak tó felőli kijárata övezi az utat.
Mindig kellemes, hangulatos és idilli a városunknak ez a része. Szeretek errefelé sétálni vagy futni. Jól esik a tavak nyugalma és a tó körüli élet derűs, gondtalan hangulata.
Egyébként nagyon jól bírtam a futást.
Nem akartam meghalni közben, nem fájt a mellkasom (úgy látszik, jót tett a tüdőszűrés :-D ), felfelé futásnál nem fájt az achillesem sem. Emelkedőkön becsületesen felküzdöttem magam, a lejtőkön kellemeset futottam, úgyhogy nagyon remek kis futás volt. Még az időjárás is szuper volt, bár a futás vége felé már sötét felhők gyülekeztek (ld. fenti képet).
Egy hátránya volt csak a mai edzésnek: most is a Sauconymban mentem futni, mondván, hogy nem tudom, mennyire saras ez a környék, de szerencsére nem volt mocsár. A második nyolcasomnál viszont, mikor egy pillanatra megálltam cipőt kötni, utána elindulásnál úgy el kezdett fájni ismét a csípőm, hogy alig bírtam húzni a lábam. Néhány száz méter után megálltam kicsit nyújtani, hogy az utolsó tavat még meg tudjam kerülni. Ettől egy kicsit jobb lett, de akkor is nagyon fájt, szinte húztam magam után a lábam, pedig olyan jó időt futottam volna most, nagyon jó erőben voltam és éreztem, hogy nem csak vonszolom magam, hanem tényleg haladok is. Erre az utolsó körre beüt a krach, bár még így is jobb tempót futottam, mint szoktam.
Érdekes, hogy ha a Sauconyban futok, akkor a csípőm húzódik ennyire néhány km után, ha meg a Kék Tappancsomban futok, akkor meg az Achilles-inam durran be, pedig annyira óvatosan, a futótechnikára odafigyelve lépkedek. És egyenlőre még csak ezt a 3-4 km-t futom, mi lesz később? Hogy emeljem így a távokat? Mit csinálok rosszul, hogy mindig fáj valamim?
Ennek hátránya, hogy így tovább is vagyok bent, elmegy az egész nap, de nagy előnye, hogy reggelente van időm edzeni. Igen ám, de decemberben a betegeskedés után rászoktam, hogy a meleg paplan alatt ébredezve, internetezve húzom ki a munkába indulásig. Nagyon jólesett a meleg, jól esett, hogy nem kellett kapkodnom, hogy nyugodtan készülődhettem, hogy nem sürgetett senki a felkeléssel.
Most pedig kinézek az ablakon és a dértől fehér a világ.
Kiráz a hideg a gondolatra is, hogy kikászálódjak az ágyból és kimenjek futni. Semmi kedvem nincs nekiindulni reggel, visszatart a jó meleg ágyikó. Könnyű volt megszokni a jót, a lustálkodást és most húz az ágy. Aztán nagy nehezen mégis ráveszem magam, hogy felöltözzek és kidugjam a lábam az ajtón. Na, ott már megjön a kedvem. Nagyon szeretek futni, csak valahogy elindulni nehéz...
Így jártam ma is: semmi kedvem nem volt elindulni, aztán mégis olyan jót futottam és nagyon jól esett.
Először a szokásos légzőgyakorlatokkal indítottam, majd egy kis fegyenckedés következett. Most csak egy gyakorlat jutott mára, mert a hétvégén becsöngető női Mikulás miatt a héten kimaradnak a fordított testhelyzetű- és a hasizomgyakorlatok. Ennek ellenére a fekvőtámaszozás annyira jól ment, hogy végre emelni is tudtam belőle és 20 ismétlést lenyomtam. Ez nálam már nagyon nagy szó ebből a gyakorlatból.
Majd irány futni.
Nem akartam most is a Slötyihez menni, ott sosincs sikerélményem, úgyhogy kinéztem mára egy másik útvonalat. Van itt bőven tó a környéken, a régi bányák helye tele van bányatavakkal. Úgy nézünk ki, mint Velence, mindenhol víz van, épp csak a házak nem a tavakban állnak.
Szóval, most Vörösvárra mentem a Nagy-tóhoz, ahol már nyáron is futottam néhányszor, de arra csak mostanában jöttem rá, hogy mellette a másik tó, a Kacsa-tó is körbefutható, így egyszer az egyiket, aztán a másikat kerültem meg. Így született meg az új futóköröm (ld. fenti képen), ami a Nyolcas elnevezést kapta a térképen kirajzolódó formája miatt. Van benne emelkedő, meg lejtő is, aszfalt is, meg erdős, kis ösvények is. Nagyon változatos, kellemes, jól futható kis kör ez.
A Nyolcas futóköröm szinttérképe
Az új futóköröm hátránya viszont, hogy néhány száz méter után egyből durván emelkedik. Jól kitaláltam ezt magamnak, de nem baj, bemelegítésnek tökéletes és legalább szokja az ember, hiszen a legtöbb (ha nem az összes) teljesítménytúra is így kezdődik.
Ahogy a térképvázlaton is látható, a Nagy-tó alsó csücskéből indítok, mert itt érkezem le a tavakhoz. Aztán a két tó közötti részen futok el, ami ugyan aszfalt és kocsiút, de nincs igazán forgalom rajta, emelkedés viszont annál több. Mikor felnézek nem tűnik vészesnek, de felfutni rajta már nem olyan egyszerű.
Innen jobbra fordulva haladok a Kacsa-tó felső vidékén. Ez itt kellemes erdős rész, elején még aszfalttal, később homokos, de jól futható, lejtős talajjal. Szeretem ezt a részt, jó itt futni és a kilátás sem rossz:
Panoráma a Kacsa-tó túloldaláról
A kép elején a Kacsa-tó, háttérben pedig a másik tó látható. Jól látszik a két tó közötti út még nem emelkedős része is. A tavakon túl a háttérben pedig ilyen gyönyörű, formás, kívánatos kis hegyvonulatban lehet gyönyörködni futás közben:
A tavak mögött a Vörös-hegy vonulata
A Kacsa-tavat félig megkerülve ismét aszfaltos autóútra érek, de a forgalom elhanyagolható és az út mellett ki van járva egy futásnyi sáv, úgyhogy ha nincs mocsár, akkor nem is kell az aszfalton lépkedni.
Néhány száz méter után visszaérek a két tó közötti útra, ahol ismét felfelé indulok, de még a vészes emelkedő előtt balra, a Nagy-tó felé kanyarodok. Ezen az oldalon a tó felé végig kis horgászbódék sorakoznak, jobb kéz felől pedig családi házak vannak, de legtöbbjük nem a tó felé néz, csak a fenekük felől mutatják magukat a kertek, úgyhogy itt az út elég változatos és elhanyagolt. Először viacolor, aztán egy kis, köves ösvény halad el egy kert és a tó között, majd egy garázs mellett elfutva jön egy rövidke aszfaltos rész, majd megint egy kis erdei ösvény következik jó kis emelkedővel, ahonnan kiérve már a tó másik felénél is vagyok.
Itt ismét egy enyhén lejtős viacoloros rész következik néhány családi ház előtt elhaladva, ahol ismét nem lehet elmenni szó nélkül a látvány mellett:
A pilisvörösvári Nagy-tó és a Hármashatár-hegy csúcsai
Itt a tó rövid oldalát megfutva visszakanyarodok a tó alsó szakaszára, ahol végig enyhén köves ösvény, majd földút vezet a kiindulási pontig. Ez a kör így pont 2 km, ezt futottam ma végig kétszer. Ezen a részen egyébként a tó felé ismét megszámlálhatatlan kis horgászházacska sorakozik, ahol nyáron mindig magányos, idős emberek horgásznak, vagy gyerekek játszanak. Jobb kéz felé a tóval párhuzamos kis utca családi házainak tó felőli kijárata övezi az utat.
Mindig kellemes, hangulatos és idilli a városunknak ez a része. Szeretek errefelé sétálni vagy futni. Jól esik a tavak nyugalma és a tó körüli élet derűs, gondtalan hangulata.
Egyébként nagyon jól bírtam a futást.
Nem akartam meghalni közben, nem fájt a mellkasom (úgy látszik, jót tett a tüdőszűrés :-D ), felfelé futásnál nem fájt az achillesem sem. Emelkedőkön becsületesen felküzdöttem magam, a lejtőkön kellemeset futottam, úgyhogy nagyon remek kis futás volt. Még az időjárás is szuper volt, bár a futás vége felé már sötét felhők gyülekeztek (ld. fenti képet).
Egy hátránya volt csak a mai edzésnek: most is a Sauconymban mentem futni, mondván, hogy nem tudom, mennyire saras ez a környék, de szerencsére nem volt mocsár. A második nyolcasomnál viszont, mikor egy pillanatra megálltam cipőt kötni, utána elindulásnál úgy el kezdett fájni ismét a csípőm, hogy alig bírtam húzni a lábam. Néhány száz méter után megálltam kicsit nyújtani, hogy az utolsó tavat még meg tudjam kerülni. Ettől egy kicsit jobb lett, de akkor is nagyon fájt, szinte húztam magam után a lábam, pedig olyan jó időt futottam volna most, nagyon jó erőben voltam és éreztem, hogy nem csak vonszolom magam, hanem tényleg haladok is. Erre az utolsó körre beüt a krach, bár még így is jobb tempót futottam, mint szoktam.
Nyugalom a vízparton futás után
Érdekes, hogy ha a Sauconyban futok, akkor a csípőm húzódik ennyire néhány km után, ha meg a Kék Tappancsomban futok, akkor meg az Achilles-inam durran be, pedig annyira óvatosan, a futótechnikára odafigyelve lépkedek. És egyenlőre még csak ezt a 3-4 km-t futom, mi lesz később? Hogy emeljem így a távokat? Mit csinálok rosszul, hogy mindig fáj valamim?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése