2012. január 2., hétfő

Fegyencedzés, futás - 2012. január 2.

Pranajama
Kapalabhati
3x20 fújtatás
15, 30, 45 mp benntartással
idő: 2:30
Anuloma Viloma
5 kör
4,16,8 arányban
idő: 4:40

Fegyencedzés
Fekvőtámasz falnál (Fekvőtámasz 1. lépés) 1x15
Térdfelhúzás (Lábemelés 1. lépés) 1x15

Futás
táv: 3 km
idő: 20:04
seb: 8,9 km/h
tempó: 6:40 p/km
útvonal: viszonylag sík terep (Slötyi-kör)
cipő: Saucony

Ilyen a Slötyi korán reggel

Már reggel arra keltem, hogy hasamra süt a nap.
Igen, süt! Így január elején. Úgyhogy mindjárt neki is láttam a megálmodott edzésterv első napjának és a felkészülésnek a hosszútávú rövid terepversenyekre (ld: előző elmélkedésemet).

Reggel mindjárt egy kis oxigénlökettel indítottam, de nem bírtam a szobában nyugton maradni, úgyhogy nyitott ablaknál végeztem a légzőgyakorlatokat. Persze cicáim egyből feltelepültek a kilátásba:


A friss levegő nagyon jólesett, teljesen felébredtem tőle, úgyhogy következett egy kis fegyenckedés. Már régen csináltam ezt is, de szerencsére sikerült mindkét gyakorlatból annyi ismétlést kipréselem magamból, ahol legutóbb abbahagytam a dolgot. Igaz, a fekvőtámaszokkal kicsit megküzdöttem, ez még mindig nem az erősségem bármennyire is könnyített változat. Persze nagyon lassan, megfontoltam végzem, hogy minél hatásosabb legyen, szóval nem sunnyogom el az ismétléseket bármilyen nehezen is megy.
A lábemelésekkel most volt egy kis gondom, mert a megszokott kis dohányzóasztal, amin szoktam végezni a gyakorlatot, az most szolgálatot teljesít: azon áll a karácsonyfa. Végül találtam egy megfelelő széket hozzá, de minden lábemelésnél azon rettegtem, hogy felborulok székestül. Szerencsére gubanc nélkül megúsztam és még a 15 ismétlés is sikerült.

Mivel az idő is nagyon kényeztet minket, így már nagyon vágytam futni egyet. Még beöltözni sem kellett nagyon: egy technikai pulcsira felvettem egy vastag, kötött pulcsit, mintha tavasz lenne. Csak a kesztyűm jelezte, hogy azért mégis januárt írunk.

Napfényhíd a tavon

Természetesen most is a tóhoz mentem. Különös dolog így az újév első napjaiban napsütésben szelni a km-eket. Hó már rég nincsen, sár sem igazán, csak az árnyékos helyeken csúszik, fagy kicsit az út, a tavon pedig a napfény megcsillanó hídja ível át, hogy aztán a fák elnyúló árnyékában folytatódjon a lábaim előtt a megbarnult, zörgő avarban.


Ha nem néznék a naptárba, azt hinném tavasz van. A kacsák megéledtek, össze-vissza cikáznak a vízen, bandáznak a parton és hagyják, hogy fotózzam őket.

Kacsacsapat a parton

Néhányan nem bírják a fotózást :-)

Ilyen szuper időben muszáj futni.
Egy rövid bemelegítés után neki is indultam. Az első kör még viszonylag könnyen ment, de a második körtől kezdve már iszonyúan meg akartam halni. Nagyon fájt a tüdőm, úgy éreztem egy lépést sem bírok továbbmenni, mert beszakad a mellkasom. A második kör felénél megálltam tehát egy kicsit fotózni pihenésképpen és közben szidtam magam, hogy még ennyire sem vagyok képes.


A harmadik kört szokás szerint az ellenkező irányba tettem meg, mint az első kettőt, de nagyon vonszolósan ment, alig húztam a lábaim. A kör felénél vizualizáltam magam előtt a március végi 15 km-es terepfutást, de még a gondolata is fájt. Hogy lesz ebből könnyed terepfutás két és fél hónap múlva?
Azért látszik a képeken is, hogy milyen nyögvenyelősen ment a futás, mert minden mással foglalkoztam közben, csak a futással nem. Például az árnyékom is marha érdekes volt.

Jé, de rég láttam az árnyékom

Végül a kör a végére kicsit összeszedtem magam és 20 perces idővel bevánszorogtam, ami már nettó idő, mert fotózásokra megállítottam az órám. Szégyen és gyalázat, hogy 3 km-t ennyi idő alatt csoszogok végig. Hú, de mérges voltam magamra.
Nem elég, hogy évek óta alig megy a futás, most még a tüdőm is fáj hozzá, de nagyon furán, ilyet még nem éreztem, csak azóta, hogy másfél hónapja beteg voltam. A doki is mondta ugyan, hogy a baci ráhúzódott a tüdőmre, de antibiotikumot szedtem rá. Miért nem múlik még mindig? És miért van az, hogy aki annyira szeretne futni, az nem tud és aki meg tudna futni, az nem akar???

Csak ilyen értelmes ábrázatra vagyok képes ennyi futás után

Elkezdtem ismét a harcosok étrendjét is.
Ma egyenlőre 15 óráig bírtam az alulevést gyógyteával és néhány gyümölccsel. Egyáltalán nem jelentett gondot a dolog, sőt, jólesett ez a délelőtti böjt. Jó lesz ismét visszaszokni erre az táplálkozási formára.
A nap további részében már nem tartottam a harcosok étrendjét. Egyenlőre igyekszem az alulevési fázist normálisan megvalósítani és kitolni este 6 óráig, aztán ha ez megvan, akkor majd foglalkozom a túlevési fázis rejtelmeivel is. Addig is esténként eszem, ami jólesik, meg ami van, legalább nem hirtelen állok át, csak fokozatosan.

Azért hihetetlen, hogy milyen csodákra képes, ha nem eszünk egész nap folyton. A mai kis alulevési fázis hatására délutánra már érezhetően több energiám volt. Nem voltam annyira nyomott, fáradt, mint az elmúlt napokban. Úgy érzem, könnyen bele fogok jönni ismét és bízom benne, hogy ezáltal az edzések is jobban fognak menni.

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails