Pranajama
Kapalabhati
3x20 fújtatás
30, 45, 60 (!) mp benntartással
idő: 3:15
Anuloma Viloma
6 kör
4,16,8 arányban
idő: 5:36
3x20 fújtatás
30, 45, 60 (!) mp benntartással
idő: 3:15
Anuloma Viloma
6 kör
4,16,8 arányban
idő: 5:36
Fegyencedzés
Guggolás gyertyaállásban (Guggolás 1. lépés) 1x15
Függőleges húzás (Húzódzkodás 1. lépés) 1x20 (!)
Futás
táv: 6 km
idő: 39:58
seb: 9 km/h
tempó: 6:39 p/km
útvonal: enyhén szintes aszfalt (MLB 2x)
cipő: Inov-8 F-Lite 230
Ma már gond nélkül ment a Kapalabhatinál az egy perces benntartás. Igaz, évekkel ezelőtt a 90 mp is sima ügy volt, de majd eljön annak is az ideje ismét.
Fegyencedzésnél nem bírtam tovább és 15-ről 20-ra emeltem a függőleges húzás ismétléseit, de még így is könnyűnek éreztem a gyakorlatot. Nem baj, legalább van egy kis sikerélményem, hogy ezt meg tudom csinálni.
Futás...
Elérkezett az első hét harmadik futása, az első hosszú futásom. Sokat gondolkoztam, hogy mennyit fussak ma, hogy mit nevezzek hosszú futásnak az elmúlt két edzés 3 km-es szenvedései után. Kicsikarjak magamból egy 4 km-t valahogy, aztán majd hétről 1-1 km-rel megtoldom? Elvileg belefér az edzéstervbe, hiszen 11 hét van hátra a kiszemelt Vértesi Minimaraton terepfutó versenyig, azaz pont az előtte lévő héten futnám meg a 15 km-t. Elvileg... De hogy a szösszenetbe gondolom, hogy tavaly 8 hónap futás után jutottam el 5 km-ig, akkor most 11 hét alatt eljutok 15 km-ig???
Ma már nem volt olyan remek időnk, mint hét elején.
Tegnap esett az eső, ma meg az égszakadást felváltotta a viharos szél. Olyan szél van, hogy a tujáink vízszintesen állnak a kertben, cicáim meg nemhogy az udvarra, de még az ablak közelébe sem mennek, csak kuksolnak a szoba közepén. Az ég eléggé felhős és minden olyan szürke, de legalább ma nem esik semmi, a szél pedig felszárította a tegnapi esőt. A hőmérséklet kellemes lenne, nincs hideg, de ez a szél valami borzasztó. Hogy lehet ilyen időben futáshoz öltözni?
Úgy terveztem, hogy a tavaly kinézett és túrázva már kipróbált 16 km-es Pilisvörösvár-Pilisszentiván-Solymár-Pilisvörösvár útvonalon fogok gyakorlatozni a hosszú futásaim alkalmával, lehetőleg minden héten egy km-rel tovább elfutva a többit pedig túrázva teljesítve és így minden héten jól látható időben és teljesítményben is a (remélhetőleg) fejlődés.
No, ez a terv már most az első héten befuccsolt, ugyanis innen Solymár felé haladva a határban van egy mélyen fekvő erdő, ahol a tegnapi esőzés miatt most tutira derékig ér a sár és semmi kedvem nincs azon átvergődni. Ráadásul azért a néhány km futásért kár ekkora kört menni, úgyis sietnem kéne haza utána, mert tüdőszűrésre is el kéne mennem. Majd jövő héten futkározok arrafelé, ha az időjárás is engedi.
Mára kinéztem inkább egy másik útvonalat, ami a környéken marad és végig aszfaltút van, tehát remélhetőleg száraz is. Már futottam egyszer egy kört tavaly ezen az útvonalon, amikor annyira zuhogott az eső, hogy nem volt kedvem esőben mocsárjárni. Most is ezt a 3 km-es pályát választottam, amit - szintemelkedései miatt az újonnan közkedvelt János-hegyi Balboa kör után szabadon - elneveztem My Little Balboa (MLB) útvonalnak, de akár hullámvasútnak is nevezhetném, hiszen így néz ki:
Felöltöztem: most a inov-8 cipellőmet választottam a száraz aszfaltra, illetve joggingfelsőt, széldzsekit és minden egyebet felvettem, amit kicsit is szélállónak gondoltam. Jól döntöttem, mert az első km végig széllel szemben haladt. Úgy terveztem, hogy lefutok egy kör MLB-t, aztán meglátom, hogy bírom és aszerint nekiindulok egy második körnek, ahol még 1-2 km-t megpróbálok ráhúzni.
Az első 600 m a hegy tetején egy szélcsatornában halad. Itt még szélcsend idején is fúj a szél, ami miatt itt alapból néhány fokkal hidegebb van mindig mint a környező utcákban. Úgy küzdöttem ezen a szakaszon a széllel, mint Don Quijote a szélmalommal. Azt hittem 1 km-t nem fogok tudni lefutni, lépni alig bírtam, főleg, hogy az út enyhén, de tartósan emelkedik. Ráfeküdtem a szélre és erőlködtem, hogy lépni tudjak, majd ha egy pillanatra elállt a szél, majdnem orra estem. Mire összeszedtem magam, újra libbent a szél és hanyatt vágott. Úgy nézhettem ki, mint azok a nagy, vékony, műanyag szurkolói bábuk bevetésen, amikbe nyomatják a levegőt és hajladoznak előre, hátra. Érdekes küzdelem volt és röhejesen lassan is haladtam.
Szerencsére néhány kanyar után szélcsendesebb vidéken vitt az út. Néhány nagyobb emelkedővel is sikerült hősiesen megküzdenem és nemsokára csodálkozva vettem észre, hogy már vége is van egy körnek. Nagyon jól esett, úgyhogy nekiálltam még egy MLB-nek. Az emelkedős, szeles részen most már lassabban és szenvedősen futottam, de a szélcsendesebb részeken lassan, de biztosan ment a futás. Ugyan 5 km után már éreztem, hogy kezdek fáradni, de kicsikartam magamból még a kör végét, úgyhogy hősiesen teljesítettem a 6 km-t.
Az első kör ideje 19:50, a második köré 20:08 lett.
Nagyon boldogan mentem utána zuhanyozni.
Teljesen feldobott az a tudat, hogy ismét képes vagyok ennyit futni. A sok, szenvedős 3 km-ek után most már igazán megérdemeltem ezt a hatost. Nagyon örülök neki, hogy sikerült végigfutnom ezt a távot és olyan boldog vagyok, hogy a lábamban van most ez a szintes, szeles hatos.
Érdekes, hogy csak a Slötyinél nem tudok futni.
Mindenhol máshol megy. Mi van ott, ami meggátolja a futásom? Vagy már ennyire unom ott a kőrözgetést? Mindenesetre tudom, hogy több van bennem mint ott az a 3 km, ez ma ki is derült végre.
Még a tüdőm sem fájt, nem is fújtattam. Nagyon jól esett a futás. Végre úgy éreztem, hogyha lassan is, de már futok. Megállás nélkül toltam 40 percet! Utoljára 2009 novemberében futottam ennyit, még a betegségem elején.
Tudtam, éreztem, hogy jobban leszek, csak ki kell tartani. Mióta vártam már erre!
Viszont üröm az örömben: az achilles-ínam megint el kezdett fájni közben egy kicsit, főleg a felfelé futkosós szakaszokon, de nem volt vészes. Kicsit másképp léptem, máshogy tartottam a lábfejem és tovább tudtam menni. Utána lenyújtottam, nem volt semmi gond. Most estére viszont már érzem, hogy nem lesz ez jó megint: nem fáj, de túlságosan merev és recseg-ropog, ha lépek. A netes kutakodásom alapján kezdődő gyulladás és túlterhelés tünetei lehetnek ezek.
De hát mivel terheltem volna túl, a kemény 3 km-ekkel? Mert nem most éreztem ezt először, már a héten is jelentkezett ez a furcsa érzés. Meg ugye már tavaly is, de akkor sem futottam 3 km-nél többet, csak ritkán 4-5 km-t. Mi a szösszel terheltem túl? Lehet, hogy a súlyommal? Felesleges 20 kg-t cipelek. Létezik, hogy ezzel tönkreteszem az achillesemet, ha ilyen túlsúllyal futok? Még egy indok, hogy sürgősen le kell fogynom!!!
Futás után pedig lezuhanyoztam, összeszedtem magam és elmentem tüdőszűrésre, hátha meg tudják majd mondani, hogy mitől szokott terhelésre fájni a tüdőm.
Fegyencedzésnél nem bírtam tovább és 15-ről 20-ra emeltem a függőleges húzás ismétléseit, de még így is könnyűnek éreztem a gyakorlatot. Nem baj, legalább van egy kis sikerélményem, hogy ezt meg tudom csinálni.
Futás...
Elérkezett az első hét harmadik futása, az első hosszú futásom. Sokat gondolkoztam, hogy mennyit fussak ma, hogy mit nevezzek hosszú futásnak az elmúlt két edzés 3 km-es szenvedései után. Kicsikarjak magamból egy 4 km-t valahogy, aztán majd hétről 1-1 km-rel megtoldom? Elvileg belefér az edzéstervbe, hiszen 11 hét van hátra a kiszemelt Vértesi Minimaraton terepfutó versenyig, azaz pont az előtte lévő héten futnám meg a 15 km-t. Elvileg... De hogy a szösszenetbe gondolom, hogy tavaly 8 hónap futás után jutottam el 5 km-ig, akkor most 11 hét alatt eljutok 15 km-ig???
Ma már nem volt olyan remek időnk, mint hét elején.
Tegnap esett az eső, ma meg az égszakadást felváltotta a viharos szél. Olyan szél van, hogy a tujáink vízszintesen állnak a kertben, cicáim meg nemhogy az udvarra, de még az ablak közelébe sem mennek, csak kuksolnak a szoba közepén. Az ég eléggé felhős és minden olyan szürke, de legalább ma nem esik semmi, a szél pedig felszárította a tegnapi esőt. A hőmérséklet kellemes lenne, nincs hideg, de ez a szél valami borzasztó. Hogy lehet ilyen időben futáshoz öltözni?
Úgy terveztem, hogy a tavaly kinézett és túrázva már kipróbált 16 km-es Pilisvörösvár-Pilisszentiván-Solymár-Pilisvörösvár útvonalon fogok gyakorlatozni a hosszú futásaim alkalmával, lehetőleg minden héten egy km-rel tovább elfutva a többit pedig túrázva teljesítve és így minden héten jól látható időben és teljesítményben is a (remélhetőleg) fejlődés.
No, ez a terv már most az első héten befuccsolt, ugyanis innen Solymár felé haladva a határban van egy mélyen fekvő erdő, ahol a tegnapi esőzés miatt most tutira derékig ér a sár és semmi kedvem nincs azon átvergődni. Ráadásul azért a néhány km futásért kár ekkora kört menni, úgyis sietnem kéne haza utána, mert tüdőszűrésre is el kéne mennem. Majd jövő héten futkározok arrafelé, ha az időjárás is engedi.
Mára kinéztem inkább egy másik útvonalat, ami a környéken marad és végig aszfaltút van, tehát remélhetőleg száraz is. Már futottam egyszer egy kört tavaly ezen az útvonalon, amikor annyira zuhogott az eső, hogy nem volt kedvem esőben mocsárjárni. Most is ezt a 3 km-es pályát választottam, amit - szintemelkedései miatt az újonnan közkedvelt János-hegyi Balboa kör után szabadon - elneveztem My Little Balboa (MLB) útvonalnak, de akár hullámvasútnak is nevezhetném, hiszen így néz ki:
Az MLB 3 km-es távjának szinttérképe
Felöltöztem: most a inov-8 cipellőmet választottam a száraz aszfaltra, illetve joggingfelsőt, széldzsekit és minden egyebet felvettem, amit kicsit is szélállónak gondoltam. Jól döntöttem, mert az első km végig széllel szemben haladt. Úgy terveztem, hogy lefutok egy kör MLB-t, aztán meglátom, hogy bírom és aszerint nekiindulok egy második körnek, ahol még 1-2 km-t megpróbálok ráhúzni.
Az első 600 m a hegy tetején egy szélcsatornában halad. Itt még szélcsend idején is fúj a szél, ami miatt itt alapból néhány fokkal hidegebb van mindig mint a környező utcákban. Úgy küzdöttem ezen a szakaszon a széllel, mint Don Quijote a szélmalommal. Azt hittem 1 km-t nem fogok tudni lefutni, lépni alig bírtam, főleg, hogy az út enyhén, de tartósan emelkedik. Ráfeküdtem a szélre és erőlködtem, hogy lépni tudjak, majd ha egy pillanatra elállt a szél, majdnem orra estem. Mire összeszedtem magam, újra libbent a szél és hanyatt vágott. Úgy nézhettem ki, mint azok a nagy, vékony, műanyag szurkolói bábuk bevetésen, amikbe nyomatják a levegőt és hajladoznak előre, hátra. Érdekes küzdelem volt és röhejesen lassan is haladtam.
Szerencsére néhány kanyar után szélcsendesebb vidéken vitt az út. Néhány nagyobb emelkedővel is sikerült hősiesen megküzdenem és nemsokára csodálkozva vettem észre, hogy már vége is van egy körnek. Nagyon jól esett, úgyhogy nekiálltam még egy MLB-nek. Az emelkedős, szeles részen most már lassabban és szenvedősen futottam, de a szélcsendesebb részeken lassan, de biztosan ment a futás. Ugyan 5 km után már éreztem, hogy kezdek fáradni, de kicsikartam magamból még a kör végét, úgyhogy hősiesen teljesítettem a 6 km-t.
Az első kör ideje 19:50, a második köré 20:08 lett.
Nagyon boldogan mentem utána zuhanyozni.
Teljesen feldobott az a tudat, hogy ismét képes vagyok ennyit futni. A sok, szenvedős 3 km-ek után most már igazán megérdemeltem ezt a hatost. Nagyon örülök neki, hogy sikerült végigfutnom ezt a távot és olyan boldog vagyok, hogy a lábamban van most ez a szintes, szeles hatos.
Érdekes, hogy csak a Slötyinél nem tudok futni.
Mindenhol máshol megy. Mi van ott, ami meggátolja a futásom? Vagy már ennyire unom ott a kőrözgetést? Mindenesetre tudom, hogy több van bennem mint ott az a 3 km, ez ma ki is derült végre.
Még a tüdőm sem fájt, nem is fújtattam. Nagyon jól esett a futás. Végre úgy éreztem, hogyha lassan is, de már futok. Megállás nélkül toltam 40 percet! Utoljára 2009 novemberében futottam ennyit, még a betegségem elején.
Tudtam, éreztem, hogy jobban leszek, csak ki kell tartani. Mióta vártam már erre!
Viszont üröm az örömben: az achilles-ínam megint el kezdett fájni közben egy kicsit, főleg a felfelé futkosós szakaszokon, de nem volt vészes. Kicsit másképp léptem, máshogy tartottam a lábfejem és tovább tudtam menni. Utána lenyújtottam, nem volt semmi gond. Most estére viszont már érzem, hogy nem lesz ez jó megint: nem fáj, de túlságosan merev és recseg-ropog, ha lépek. A netes kutakodásom alapján kezdődő gyulladás és túlterhelés tünetei lehetnek ezek.
De hát mivel terheltem volna túl, a kemény 3 km-ekkel? Mert nem most éreztem ezt először, már a héten is jelentkezett ez a furcsa érzés. Meg ugye már tavaly is, de akkor sem futottam 3 km-nél többet, csak ritkán 4-5 km-t. Mi a szösszel terheltem túl? Lehet, hogy a súlyommal? Felesleges 20 kg-t cipelek. Létezik, hogy ezzel tönkreteszem az achillesemet, ha ilyen túlsúllyal futok? Még egy indok, hogy sürgősen le kell fogynom!!!
Futás után pedig lezuhanyoztam, összeszedtem magam és elmentem tüdőszűrésre, hátha meg tudják majd mondani, hogy mitől szokott terhelésre fájni a tüdőm.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése