2012. január 27., péntek

Heti hosszú futás bicajos kísérettel - 2012. január 27.

Futás
táv: 9,4 km
idő: 1:06:57
seb: 8,4 km/h
tempó: 7:07 p/km
útvonal: enyhén szintes terep és aszfalt vegyesen (Tókerülgetős+haza)
cipő: Saucony



No, nehogy azt higgyétek, hogy már így elszálltam a múlt heti 8,6 km-es teljesítményemtől, hogy már a profikhoz hasonlóan bicajos kíséretet és frissítést szervezek magam mellé. Egyszerűen annyi történt, hogy a férjem napok óta munkanélküli, itthon ücsörög a hirdetéseket böngészve és közbe folyamatosan azon dünnyög, hogy fogynia kéne, de meg nem emelné a popóját a fotelből: ő nem akar mínuszokban kint csinálni semmit. Hát a mai nap szembesítettem vele, hogy két álláshirdetés között bizony most bicajozni szeretne. Ellenkezett rendesen mindenféle kifogásokkal, de azért beletörődött a dologba.

Gyorsan változtak a futóterveim is mára.
Már hét elején arra készültem, hogy ma megpróbálom újra a MyBalboa útvonalat 8-9 km-ig teljesíteni, hiszen most is csak vasárnap lesz túra és kíváncsi vagyok, hogy mit szólok azokhoz a égbekiáltó hegyekhez az elmúlt hetek edzései után. Hét közben viszont eszembe jutott, hogy ma reggel 8-kor a fogorvosnál kezdek és bizony zsibbasztott ábrázattal, megkínozva nem sok az esély, hogy nekiindulok futni. Aztán a fogorvosi kínzás mértékétől tettem függővé a futást, hogyha nem is hosszút, de azért néhány km-t csak összeszaladgálok. A kínzás végül is nem volt vészes, egész kedvem is lett ismét a MyBalboa-ra, de végül a férjem miatt a Tókerülgetős futás mellett maradtam. Nem akartam így elsőre megkínozni szegényt egy solymári Mészégető utcával és 16 km-rel.

Hazaérve a fogorvostól még vártam egy órácskát a futással. Egyrészt, hogy a férjem feldolgozza lelkileg a sokkot, hogy bicajoznia kell, másrészt, hogy lelohadjon a zsibbasztás a képemből. Amúgy sem szép látvány egy hörgő, lihegő futó, főleg ilyen időben, amikor az ember orránál is állandó jelleggel csillognak a dolgok, hát még ha a félig lezsibbasztott pofámból a nyál is csorog. Szóval, inkább megvártam, míg kicsit javul az arcberendezésem.

Végül 10 óra felé indultunk neki.
Az idő nagyon szép volt ma is: sütött a nap, de azért csípős hideg volt, főleg talajmenti fagyok, legalább is az alsó részeim nagyon fáztak, míg az arcom, fejem egyáltalán nem. A levegővételnél sem éreztem, hogy hideg a levegő. A világot viszont mindenfelé a tegnap fél óra alatt leesett hódara borította. Mintha szétmorzsolt hungarocellt szórtak volna szét. A tavak befagyott teteje is teljesen fehér volt ettől a különleges állagú hótól. Szerencsére az utcák, utak, ösvények szárazak, jól futhatóak voltak.

Rövid bemelegítés után nekiveselkedtünk a melónak a Nagy-tótól.
Kellemes, lassú tempóban kezdtem, úgy ahogy a múltkor. Persze tudtam, hogy az én tempóm mellett nem lehet valami élvezetes bicajozni, de úgy gondoltam, van elég emelkedő az útvonalon, ott azért csak fel kell tekernie az uramnak is, majd ott kifárad rendesen.
Először zavart is, hogy ott biciklizik körülöttem, bár a lelkére kötöttem, hogy ne sürgessen, vagy ne lassítson engem futás közben, mert akkor végem, ha nem a saját tempóm futom. Nem is piszkált közben, de ahogy a nyomomban tekert, nem tudtam eldönteni, hogy ő diktálja a tempót vagy én. Inkább mindig magamra szóltam, hogy lassítsak, nehogy elfussam, aztán idő előtt elfáradjak. Végül a végeredményből látszik, hogy mégsem a saját tempóm mentem, hanem sokkal lassabban. Annyira lassítottam, hogy el ne fussam, hogy végül alig haladtam, bár többnek tűnt, ahogy mindig egy bicaj haladt a nyomomban. Hiába, a bicajos kísérettel való futást is gyakorolni kell. :-)

Most jól futhatóak voltak az utak, jól lehetett haladni.
Érdekes, hogy egy hete jégtáncoltam ezen az útvonalon, most meg szárazak voltak a földutak is. Most így az emelkedőket is simán megfutottam. Azt hittem, beletörik a bicskám a sok dombba, de ahol múlt héten tévelyegtem lépcsős résznél a Kacsa-tó felett, most ott is simán felfutottam a lépcsőkön és a meredek domboldalon.

Igaz, az 5. km-nél már úgy éreztem, hogy elég volt mára, éreztem, hogy ott a holtpont, alig akart menni a szekér, végül újra belendültem és a táv második felét is szinte könnyedén teljesítettem, olyannyira, hogy most nem fejeztem be a futást az útvonal végeztével (amit 1:00:05 alatt sikerült teljesíteni, tehát még 6:59-es km-ekkel), hanem úgy határoztam, hogy onnan még hazafutok, ami elég elvetemült ötlet tekintve, hogy a hegy tetején lakunk és a tavaktól majdnem egy km jó kis emelkedő van még. Nem baj, kemény vagyok, terepfutásra készülök, kell egy kicsit szenvedni is érte. Ha most nem küzdöm fel magam ezeken a meredélyeken, akkor jövő héten sem fogom, akkor azután sem fog menni és akkor megint nem tudok majd idén hegyre futni. Valamikor el kell kezdeni és neki kell menni ezeknek az emelkedőknek is.

Hát nekimentem.
A tavaktól a Csuka utcába egy rövid, de durván emelkedős utcácska vezet, ami ráadásul nem is műút, hanem egy sziklás, kavicsos, vízmosásos, szűk valami. Ha nem látnám, nem hinném, hogy ilyen utca lehet itt a városban a 21. században, de van. Autóval megjárni szinte lehetetlen, bár láttam már rá példát, hogy bátrabbak próbálkoztak - az autójuk kárára. Na, ezen kellett feljutnom most nekem is, ami futás után még gyalogolva is nehezen szokott sikerülni, de most kis lépésekben ugyan, de leküzdöttem a dolgot. Utána már csak lightosabb, de tartós emelkedő van a házig. Nem mondom, hogy fénysebességgel, de különösebb halálhörgés és fújtatás nélkül felfutottam odáig is.

Kicsit küzdöttem ugyan, de jól esett ez a mai futás. Nem fájt semmim, kényelmes volt a tempó, szuper az idő. Sok ilyen futást még idénre!
Nem a legjobb időeredménnyel ugyan, de megvan ez a 9,4 km is.
Hétről hétre jobb vagyok és nagyon boldog. Feszegetem a határaimat és élvezem, hogy végre beindult a szekér és nem csak álmomban futok. Jövő héten pedig meglesz az áhított 10 km is szerintem....

A heti futkorászásom eredménye pedig: 19,3 km

Ez az utóbbi évek eddigi legjobb futóhete! A sok-sok megfutott km-t pedig hétvégén majd egy laza teljesítménytúrával vezetem le.

Ja, és maratonra, félmaratonra készülőknek azt szokták mondani, hogyha a heti km-eik összege van annyi, mint a versenytáv, akkor a verseny is sikerülni fog és bele lehet vágni. Ez igaz vajon a rövidebb távokra is? Mert ha a március végi vágyott 15 km-es terepfutó versenyt nézzük, akkor az e heti futásaim alapján elvileg meg tudnám csinálni??? De jó volna, már nagyon vágyom oda...

Nincsenek megjegyzések:

LinkWithin

Related Posts with Thumbnails