Futás
táv: 4,8 km
idő: 29:39
seb: 9,7 km/h
tempó: 6:10 p/km
útvonal: enyhén szintes aszfalt (MLB+egy kisebb kör)
cipő: Inov-8 F-Lite 230
Sötétkékkel az MLB útvonala, világoskékkel a ráadás kis kör
Nem akartam ma ennyit futni, gondoltam maradok egyenlőre a 4 km-nél, hogy szokjam a dolgot. Nem szeretnék sérülést, vagy betegséget kockáztatni egy olyan hirtelen bekezdéssel, mint amit idén műveltem. Ráadásul még a hétvégi túrát sem igazán pihentem ki, éreztem még az izmaimban, hogy le vagyok strapálva.
Viszont nagyon jó idő, sütött a nap, a tegnapi havas, kásás, vizes borzalomhoz képest az utak szárazak és viszonylag kellemes a hőmérséklet is. Tiszta tavasz van megint, olyannyira, hogy még a fejpántom sem kellett ma, csak úgy egy szál joggingfelsőben merészkedtem ki szaladgálni.
A MLB útvonalat néztem ki mára, nem mertem kockáztatni a sárdagasztást a tavaknál. Ilyen rövid távra az aszfaltot is be lehet vállalni egyszer-kétszer. Így legalább felvettem az inov-8 cipőmet, amit nagyon szeretek, bár hideg, esős, jeges időben nem a legjobb választás, mára viszont tökéletes.
Nekiindultam, de a Görgey utca most is őrülten szeles volt.
Megküzdöttünk és két kanyar után már jött is az első cipőkötés, pont ott ahol a múltkor. Menetrendszerű és nagyon idegesítő. Ekkora távon 4x kellett megállnom cipőt kötni, pedig már olyan szorosra kötöm különböző módszerekkel, hogy manuális ki sem tudnám kötni, de magától azért csak kioldódik.
Az út elejét a szél és emelkedő kombinációja miatt végigszenvedtem, de hamar belejöttem és nagyon jólesett. Éreztem, hogy jól megyek. Próbáltam lassítani, igyekeztem magamra szólni, hogy lassú tempót, lassú tempót, mint a múltkor, de a ragyogó napsütésben, a futásba szerelmesen, a körülölelő hegyek látványával eltelve nem lehet lassú tempót menni. Muszáj volt futnom és futnom, mintha kifutnék a világból. Úgy vettem a kanyarokat, hogy szinte bedőltem közben, úgy futottam a lejtőkön, hogy azt hittem sosem állok meg és úgy futottam az emelkedőkön, mintha az égbe szállnék. Még magam is elcsodálkoztam, hogy megtáltosodtam.
Fotóztam is néhányat, hogy el tudjátok képzelni, milyen hegyekről beszélek.
Hazafelé ilyen hegyekkel futok szemben:
Ellátni a falu felett a Hármashatár-hegyig
Közben tőlem jobbra lent a Slötyi, ahol már nem igazán szeretik futni.
Slötyi a Szőlő utcából
A tó mögött messze pedig a Zsíros-hegy magasodik, ahol két napja tévelyegtünk:
A Zsíros-hegy vonulatai téli napsütésben
És ez mind semmi.
Ugyanis olyan jól ment és olyan jól esett a futás, hogy egy hosszabb karikát tettem még a végére, pedig csak 4 km-t terveztem. Megkezdtem egy újabb MLB kört, csak félúton egy üres mezőn átvágva lerövidítettem, ami a lehető legjobb döntés volt, ugyanis ez a látvány fogadott:
Háttérben a Szénások
Persze élőben, napsütésben ez még szebb. Olyannyira szép, hogyha ezt Petőfi látná, szerintem azonnal lemondana az alföldjéről és átpártolna ezekhez a hegyekhez.
Hazaérve 4,8 km-rel zártam a mai futást.
Ha tudom, hogy 200 m méter kell még az 5 km-hez akkor kicsit fel-alá szaladgálok még a kapunk előtt (ahonnan egyébként Kevélyek látszanak), de most nem tudtam, mennyinél járok, csak úgy szívből szaladtam. Nem akarom nagyon erőltetni a km-eket, egyenlőre az állóképességre hajtok, de ma nem tudtam fékezni a lábaim. És szaladtam volna még tovább is, ha nem kellett volna dolgoznom menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése